Egy kis elmélet,III. szakasz: Ceruzák, tusok, szkennelés

III. szakasz

Ceruzák, tusok, szkennelés

A ceruza- és tusválasztás már keményebb dió, mint a papír, de sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha éles bevetés előtt szépen kipróbáljuk a szerzeményünket, …ha lehet már az üzletben. Ceruzákból mindenkinek ajánlom a Koh-I-Noor-t. Elérhető áron kapható a sokdarabos sorozat, kb. 50-250 forintos áron. Nem karcol, nincsenek benne grafitcsomók, lehet faragóval, vagy sniccerrel faragni, nem törik le a hegye és az árnyalatait a szkenner színhűen adja vissza. Azonban azzal nagyon vigyázzunk, hogy ne használjunk se túl sötét, vagyis puha, se túl világos, vagyis kemény ceruzát. Így a H-s sorozat természetesen kizárva, mivel egyrészt fölösleges túlzottan kidolgozni a tónusokat - úgyis tussal lesz véglegesítve -, emellett pedig hiába a legjobb tus és tusrajzoló, nem tudja ugyanazt visszaadni, mint amit mi összeművészkedtünk. A plasztikusan kidolgozott képeket hagyjuk meg inkább a grafikának. Emellett a Bruynzel is kiváló, drága is kellőképp, de érdemes áldozni rá. Ha nincs e kettő, a Conté is megfelel, bár magam nem tartom túl jól használhatónak: könnyen törik, rossz minőségű a faborítása, gyakran karcol, …de használható, ha muszáj. Egyetlen márka van, amiben mélységesen csalódtam, a Lyra. A lehető legrosszabb, talán csak a kínai színes mintákkal borított ceruzák a rosszabbak. A Lyra törik, rettenetesen karcol, feltépi a papírt, nem radírozható maradéktalanul, tele van grafitcsomókkal, ezek rettenetes foltokat képesek hagyni itt-ott, emellett rossz a faburkolása, minden rajzceruzák legpokolibb darabja.

Számozásnál figyeljünk, hogy lehetőleg a B szériából válasszunk, én általában sima B-s és 2B-s Koh-I-Noort és Bruynzelt használok. A szkenner szépen visszaadja a tónusokat. Ne ijedjünk meg, amikor halványnak tűnik a ceruzás rajz, ez természetes, Photoshoppban állítsunk a képen. Először állítsuk fekete-fehérre, majd a Levels-el állítsuk az egészet sötétebbre. Ha kell, a görbéken is módosíthatunk, a lényeg, hogy ne legyen túl kontrasztos a kép, a tónusértékek megmaradjanak, de láthatóbbá kell tenni őket. Ha túl sötét ceruzát használunk, nem látja rendesen a szkenner, ugyanis a grafit kristálylapocskái erősebben verik vissza a fényt, minél sötétebb a ceruza. Emellett, ha „mancsolunk” véletlenül a kezünkkel (és nem használunk valamiért kesztyűt), nehezebb a hibát kiradírozni, ha pedig a tust nem zsírpapíron/pauszon rajzoljuk meg, nem tudjuk a ceruzát sokszor sehogy sem kiszedni a kép alól, még digitális utómunkával sem biztos a tökéletes eredmény. Sokan ezt úgy kerülik ki, hogy a szkenner számára láthatatlan „kék” ceruzát használnak. Ez azonban senkit ne tévesszen meg! Ez nem a klasszikus kis színes ceruza, hanem egy speciális pigmentekből készült kék színű ceruza, amit elvileg nem lát a szkenner, de csak elvileg. Fél éve sikerült beszereznem ezt a speciális kis példányt… természetesen nem működik a dolog, látja a szkenner, így ahelyett, hogy szürke lenne az alsó réteg, kék :D. Viccesen mutat, de haszna nem sok van.

A tus, nem tinta (!); szerencsére már nem akkora dilemma, ebből a Holló tust ne, mert zöldes árnyalata van, a Rotring gyár tusa kiváló és ismét csak a Koh-i-Noor tusa nyert nálam ár-érték arányban legalábbis. Jelenleg Rotringot használok, de ez csak a szerencsémnek köszönhető, mert ajándékba kaptam egy nagyobb készletet. A legjobb tus a piacon a Sennelier Indian Ink-je, teljesen fekete, kitörölhetetlen, nem fakul, kiváló minőségű, vízálló, de drágább jóval, mint a többi, ellenben tényleg az egyik legjobb, amivel valaha dolgoztam. Hasznos emellett beszerezni egy sorozatnyi művészfilcet, a Pentel és az Edding jó, a Rotring kiváló, 0,1-től 0,7-ig, emellé vegyünk tollszárat, jó minőségű szintetikus ecseteket 0-8-as méretig.

Én évek óta elégedett Edding és Rotring márkahű vásárló vagyok, emellett pedig, amikor lehet, vagy kell, szintetikus ecsetet használok (elfogult mókusvédő lévén :D). Emellett szükségünk lesz egy csőtollra, az egységes vonalak érdekében. Mindezek mellé elengedhetetlen egy üveg fehér tus is, vagy fehér fedőfesték. Legpraktikusabb megoldás az ún. hibajavító toll. Ugyanazt tudja, mint a fehér tus, sőt többet, mert jobban fed, emellett pedig rajzolni is könnyebb vele. Ebből az egészen vékonyka 0,1-es és 0,5-ös hegyűtől akármekkora nagyságig érdemes venni egy sorozatot. Szükség lesz rá a hibák korrigálásához és a fehér árnyalatok, felületek kialakításához, például fekete éjjeli háttéren csillagok, vagy eső.

Tusrajzolásnál érdemes először a körvonalakat és nagyobb felületeket kihúzni. Én ecsetet használok, 0-ás és 1-es nagyságút a változó vonalvastagság érdekében, majd 2-6-ig, ha nagy a kitöltendő felület. Ezek után következik a művészfilc, aminek a méretét mindig a ceruzával előre megrajzolt vonalak méretéhez válasszuk meg.

A színezés és beírás már digitálisan történik az A3-mas méretben a lehető legjobb minőségben beszkennelt oldalakon. A rajzoló a kész munkát, ami nem fér bele az A4-es szkennerbe - ezért kell ugyebár az A3-mas - beszkenneli, ha szükséges, digitálisan igazít a kontrasztokon, illetve a manuálisan nem korrigált, vagy a nem korrigálható hibákat kijavítja.

A beszkennelt kép legyen minimum 400 dpi felbontású, de a 600 dpi jobban használható. Természetesen a legjobb a 1000 dpi feletti lenne, kb. 1200 dpi a tökéletes, azonban ehhez milliós árkategóriás szkenner kell, ami úgy 20 perc alatt olvas be egy oldalt. Grafikai stúdiókban használnak ilyen gépeket, kb. 1500- 2500 forint/oldal áron rendelhetünk is szkennelést, ami, ha kiszámoljuk egy 20-22 oldalas képregény esetén nem kis összeg. Érdemes kisebb fénymásolókat, nyomdákat felkeresni, hogy vállalnak e szkennelést és érdeklődni, hogy milyen minőségben és mennyiért. Hátha szerencsénk van, és nem kerül többe a leves, mint a hús. Én egy mérnöki nyomdánál készíttetem a szkenneket, potom 150- 250 forint/oldal áron, 450 dpi felbontásban. Nem a legjobb, de ahhoz elég részletes, hogy minden élesen látható legyen rajta. A képet szkennelhetjük színesben, vagy fekete-fehérben, az mindegy. A lényeg, hogy a mérete A3 maradjon, a felbontás jó minőségű legyen és az utómunkával rendesen láthatóvá tegyük az oldalakat. Photoshoppban Image>Mode>Grayscale opcióval állítsuk fekete-fehérre, ha nem az, majd Image>Adjustments>Levels pont alatt a csúszkával igyekezzünk egy jól látható, de nem túl kontrasztos hatást elérni, majd mentsük el a munkát. Emellett ügyeljünk rá, hogy TIF formátumban szkenneljük a képet, mert valószínű, hogyha munkaoldalt küldünk, nem csak pályázati anyagot, vagy samplet, próba oldalakat, ebben fogják tőlünk kérni. Miért? Mert a JPEG képpontveszteséggel tömörítő képmentési eljárás, így a minőség természetesen romlik. Viszont megtekintésre csak JPEG-et küldjünk! Ez ne legyen több oldalanként 1 MB-nál. Fölösleges TIF-eket küldözgetni megnézésre, mert, ha valami nem jó, úgyis javítani, változtatni kell és csak hasztalanul, töltögettük azt a képet. Ha a központban dolgozik a rajzoló, ez általában a nagyobb kiadóknál jellemző, akkor persze ott minden szükséges eszköz és segédlet a rendelkezésére áll. Van felszerelt saját stúdiója a kiadó épületében és segítőkész munkatársai, de ez esetben a kiadóhoz szerződik több évre. Általában a nagyon ismert és keresett művészek élvezhetik ezen előnyöket, hacsak nem alapítanak saját kiadót, vagy nincs otthon mindenféle extrával felszerelt stúdiójuk :D.

A ceruzarajzot emellett ún. digitális tussal is ki lehet húzni és könnyebb is, ha nagy a felbontás. Ezt azonban senkinek nem ajánlom Garfieldnál részletesebben kidolgozott látványvilághoz, mert káosz a vége. Zseniálisan ügyes kéz kell hozzá, hogy digipaddal ugyanazt műveljük, mint a rajzoló, főleg, ha az utóbbi részletes, realisztikus látványvilággal dolgozik. Persze vannak kiváló művészek itthon és külföldön is, akik erre képesek, de ehhez sok éves gyakorlat kell. Semmi mélysége, élessége, tónusa, szabályossága nincs, minden egybefüggő, nagy fekete pacákat látunk mindenhol, semmi különbség a vonalak közt, ha avatatlan kezek használják ezt a technikát. Így teljesen mindegy milyen érzékenységgel dolgozik a digipadon a kihúzó, egy realisztikusabb rajznál használhatatlan teljes tusmunkához, kiegészítőnek jó, illetve részletek javítására, de, ha nem vagyunk maximálisan biztos kezű, gyakorlott digipad használók, inkább maradjunk a manuális technikánál. Ma terjed ugyan a digitális tus, de én ragaszkodom a jól bevált manuális tuskihúzáshoz, a fentebb említett problémák kiküszöbölése végett. A tusrajzoló általában úgy dolgozik, hogy a küldött oldalt, vagy az eredeti oldalt használja. Vagy áttetsző pauszpapírt tesz a ceruzarajz felé és úgy rajzolja át, vagy magán a ceruzarajzon dolgozik tussal. A másik lehetőség a beszkennelt ceruzarajz kinyomtatása és alávilágító padon egy felé illesztett papíron való kihúzása. Az alávilágítás lehetővé teszi, hogy teljesen átlátszó legyen a lap, így tökéletesen leutánozható a ceruzás oldal. A jó tusrajzoló lendületes vonalakkal dolgozik, beleviszi a saját stílusát a munkába, de nem változtatja meg az eredeti rajzot, hanem kiegészíti. Persze ő ritka, mint a fehér holló :D.

A következő részben a színezéssel, digipadokkal kerülünk közelebbi ismeretségbe és belecsípünk kicsit a kiadói csapatmunkába.