Egy kis elmélet, II. szakasz: Információszerzés, papírok - védd magad és a rajzodat!

II. szakasz

Információszerzés, papírok - védd magad és a rajzodat!

Kezdjük a legalapvetőbb nehézséggel, mely talán elsőként merülhet fel bennünk a képregényrajzolással való alkotói találkozás során.

Hogyan szerezzünk ismereteket?

Ehhez a részhez először ajánlanék néhány könyvet. Érdemes őket alaposan átlapozni, akár kijegyzetelni, mivel a már gyakorló művészek számára

is nagyon hasznos olvasmányok.

A leghasznosabbak közé tartoznak Scott McCloud képregényelméleti- és technikai munkái:

A képregény felfedezése és A képregény mestersége című kötetek.

A Marvel kiadásában megjelent Marvel Way című egy alap képregényrajzolási útmutató.

Érdemes kézbe venni továbbá:

The Ultimate Guide For Comic Book Artists, Figure Drawing Without A Model, Encyclopedia of Cartooning Techniques.

Ezen könyvek mellett komolyabb érdeklődőknek:

Művészeti anatómia, Az ember művészeti anatómiája, Portréfestészet, Mindenki rajziskolája.

Természetesen ezek mellett számtalan olyan kiadvány, elméleti és gyakorlati útmutató létezik, melyek hasznunkra lehetnek, de kezdetnek ezek a kötetek is elegendőek. Emellett interneten bármiről végtelen mennyiségű információt szerezhetünk, csak keresnünk kell.

Mielőtt nagyban nekilátnánk, nem árt kialakítanunk egy, vagy több stílust magunknak. Vegyünk képregényt, sokat! Olyan stílusút, amit közel érzünk magunkhoz, vagy amiből úgy érezzük, hogy táplálkozhat a képregényes látásmódunk. Bármennyire vigyázunk, óhatatlanul befolyásol minket a kedvenc alkotónk vagy irányzatunk, ami nem baj, de igyekezzünk ezzel ötvözve vagy ezen belül sajátot kialakítani, mert hiába utánozzuk kiválóan a legkiválóbb rajzolókat, belőlük nem kell még egy.

Tegyük fel, akár van már előismeretünk, akár nincs, mi képregényt akarunk rajzolni. Ott állunk a terveinkkel, lelkesedésünkkel, majd egyszer csak rájövünk, nem tudjuk, hogyan lássunk neki. Így ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, a legfontosabb, hogy kiderítsük, mit használjunk a munkához?

Mikor először vettem ceruzát a kezembe képregényalkotási szándékkal, azonnal rájöttem, hogy nem csak a grafikusnak, de a képregényesnek is a jó minőségű rajzkarton az egyik legjobb barátja.

Nem használunk minden esetben annyira színvonalas papírt ehhez a munkához, mint a grafikához, de elengedhetetlen alapkellék a nekünk megfelelő típus megtalálása. Tapasztalataim alapján az egyik legjobb a Bristol 200g-os és 250g-mos művészpapírja. Kiváló ceruzatechnikához, nem „foltosodik”, nem vesz fel túl sok grafitot, könnyen radírozható, jól állja a megpróbáltatásokat, emellett, ha mi húzzuk ki a munkánkat, remek nedvszívó képessége miatt nem kell aggódni, akkor sem, ha nem állunk a tusrajzolói tudományunk csúcsán, mert szinte beszippantja a tust.

Emellett a Pipa ún. műszaki rajzlapja is remek választás, ha kicsit drágának találjuk a Bristolt, vagy csak nem jutunk hozzá - Magyarországon sajnos ritkán kapni -, akkor a Pipa is megfelelő. Magam is sokáig ezzel a rajzpapírra dolgoztam. Tiszta, viszonylag jól radírozható, nem nyeli el a tónusokat, ellenben a tust sem, így erre a munkafázisra kevésbé alkalmas. Ha viszont mégis erre dolgoznánk tussal, javaslom, ne „mártogatós” tustollal, hanem nyeles ecsetel és rajzfilccel, vagy tűfilccel dolgozzunk, így kisebb hibalehetőség. Emellett a csőtollat is használhatjuk rajta, csak vigyázzunk vele, mert könnyen felkarcolja a papírt!

Megemlítem még az ún. képregénypapírokat, melyeket speciálisan erre a célra készítenek. Természetesen kiváló papírokról van szó, hiszen erre találták ki őket, de sajnos nálunk nem lehet kapni egy szálat sem. Így marad a köztes megoldás: más papírt keresni, ld. fentebb, vagy rendelni külföldről, aranyáron. Egy csomag kb. 40-50 lapot tartalmaz, ára általában 16-tól akár 50$-ig is mehet. Ami drágább, sajnos tényleg az a jobb, plusz a szállítási költség, ami nemzetközi szállítás lévén kb. 25-40$. Mondanom se kell, ezt az opciót érthető módon érdemes alaposan átgondolni, mivel igen költséges lehet. A nagyobb kiadóknál ilyen probléma persze fel sem merülhet, mivel saját papírral dolgoznak, saját lógóval és egyéb copyright védelmet szolgáló megoldásokkal. Például a Marvel egy időben fénymásolhatatlan papírra dolgoztatott, bár ez tudomásom szerint már nincs így. Ezeknek a papíroknak előre nyomtatott borderei, határai vannak, fejléc és mindenféle nyalánkság, amiről persze kicsinységem csak álmodozhat :D. Márkában javaslom a Deleter papírokat, árban értékarányosak és viszonylag tűrhető a minőségük. Nem foltosodik, nem karcolódik, a tust jól szívja és radírozható. Emellett a Canson Fanboy papírjai is elérhetők és hasonló képességűek, mint a Deleter márka alá tartozók, ám arra figyeljünk, hogy 11x17inches és ún. Blue Line papírt vegyünk, mert azon a borderek, a képregény határsávjai, a szkenner számára tényleg láthatatlan kékkel vannak előre nyomtatva. Ha rendelünk a legjobb a www.amazon.com-ról, mivel a szállítási költség itt eléggé kedvező. Comic paper néven keressünk, illetve comic layoutcomic cover papírok a címlaphoz készülnek, ha szükségét érezzük, vehetünk egy csomaggal abból is.

De itt:

http://www.bluelinepro.com/Merchant5/merchant.mvc?Screen=SFNT&Store_Code=BL

is szétnézhetünk. Ez az oldal csak képregénypapírokkal foglalkozik. Emlékeim szerint csak az USA területén szállítanak, viszont, ha van ismerős, megrendelhetjük a címére, és ő továbbpostázhatja nekünk.

Ha művész, vagy műszaki papírt veszünk A1-es méretben érdemes vásárolni, gazdaságosabb így, mint A3-masban, tudni illik a képregény oldalak általánosan elfogadott mérete a 11x17 inch = kb. 28x43 cm (de jobb, ha inchben számolunk, főleg ha amerikai képregényről van szó, ugyanis ez a megkövetelt méret). A munkafelületünk 10x15 inch, ezt úgy alakítjuk ki, hogy 1 inchnyi területet minden oldalról lehúzunk, nem vágjuk le (!), csak fogunk egy mérőeszközt, amin van inch, vagy átszámoljuk centibe (1 inch= 2,54 cm), majd 0,5 inchnél mind a négy szélen húzunk egy egyenest és 1 inchnél is. A határokra, vagy borderekre több okból is szükség van. Egyrészt a képregényt kicsinyítik ennek a méretnek több, mint a felére, és a legszélén található 0,5 inch gyakorlatilag a „kifutási” felület. Itt vágják el a digitális utómunkánál az oldalt, ezt a méretet, tehát a maradék 10,5 inchet nyomtatják ki. A rajzolók (ceruza és tus rajzolók egyaránt) ide futtathatják ki a munkájukat, ha valami kilóg, nem kell pont a panel szélénél abbahagyni a rajzolást, nyugodtan ki lehet mászni a szélére, mivel úgyis levágják. Itt viszont figyeljük, hogy amikor teljes oldalt, pl. full background page-t rajzolunk adott panelsor mögé, vagy pin-up page-t, vagy splash page-t (szómagyarázat a cikk végén), akkor a legszélén található 0,5 inchre ne fusson ki a rajz, mert azt úgyis levágják!

Több művészellátóban méretre vágják a papírunkat, ha kérjük. Mivel mi majdnem A3-mas méretben dolgozunk, ezért vagy A1-esből, vagy A2-esből vágják. A3- masból nem lehet, mert az pont egy inchel rövidebb, mint kellene lennie. Ha rendelünk papírt a www.muveszkellekek.hu-t ajánlom. Rengetegféle papírjuk van és szívesen levágják méretre, +5 forint/darab áron, csak előtte telefonon előre szólni kell. Ugyanezt Budapesten a Nagymező utcai művészellátóban szintén kérhetjük, vidéken sajnos nem tudom, hogy működik ez a dolog, bár én is vidéki vagyok, de rendelni szoktam általában vágott papírt nagy tételben. Az így előkészített és határokkal felosztott papírunk legtetejére, egymás mellé, úgy, hogy ne lógjon ki az írás abból a 0,5 inches területből, ami a lap tetején van, az alábbi sorrendben írjuk fel a képregényre vonatkozó adatokat:

Cím/ Title Év/ Year Szám/ Issue Oldalszám/ Page Rajzoló/ Artist

Vagyis:

WE THE PEOPLE 2010. #4 Page 14th Judit

Pl. így, ahogy a felső, kiemelt sorban látható:

A képregényoldal előkészítése a vázlatkészítéssel, a sketcheléssel kezdődik. Először külön lapra nagy vonalakban, majd a képregénylapunkra részletesebben érdemes kidolgozni az egész oldalt, mivel így láthatjuk a legjobban, mi az, ami épp nem jó az eredeti elképzelésünkben. Sajnos néha annyira szűk a határidőm, hogy kapkodnom kell, ennek meg is van az eredménye, hiszen az én technikám messze nem tökéletes (ha az lenne, nyilván már nem is rajzolnék képregényt, mert engem személy szerint a kihívás és fejlődés lehetősége ez irányban (is) vonz), így sokszor kihagyom a külön papírra történő vázlatkészítést, de kezdőknek mindenképp ajánlott a skiccel kezdeni természetesen. Ha valakinek gyakorlottabb a keze és rutinosabban látja át az adott oldalt, nagyjából el tudja képzelni, hogy fog kinézni a munka, ha kész lesz, akkor nem szükséges a vázlattal pepecselni. De ehhez is több éves rutin kell nyilván. Ha a képregénylapunkra rajzolunk vázlatot, akkor először halványan felrajzoljuk pár egyszerű vonal, kör, netán mértani ábra segítségével, mit szeretnénk viszontlátni, majd a megfelelő változtatások után kezdjük el kidolgozni a részelteket. Időt lehet spórolni a tanulmányaink legelején, ha így járunk el, hiszen, amikor nem tudjuk, hová akarunk kilyukadni, akkor kell valami, amire támaszkodhatunk és jelen esetben ez a vázlat. Egy idő után erre nem lesz szükség, ahogy fejlődik a rajzkészségünk. A panelépítkezésről nem kívánok hosszabban szót ejteni, mivel ez oldalanként változik és a fentebb említett szakirodalmi forrásokban bőven találhatunk hasznos útmutatást. A rajzoló itt nyugodtan elengedheti a fantáziáját, nem szükséges folyton a megszokott négyzetes keretekhez ragaszkodni, bátran használhatunk trapézt, kört, bármit, amihez kedvünk van és az oldal is megengedi. Magam szívesen rajzolok teljes, vagy fél oldalas paneleket, melyeken kisebb panelekkel vezetem a cselekményt. Látványos, nagyobb figurát könnyebb is rajzolni, emellett időtakarékos. Csak ne essünk túlzásba! (Úgy, ahogy én szoktam :D).

Mikor rajzolunk érdemes szem előtt tartani, hogy a képregényes ceruzatechnika igen eltérő az alapvető képzőművészeti tónusozási gyakorlatoktól, hiszen itt olyan felületeket kell kialakítani, melyek később, a tusrajz készítése során képesek összefüggő, nagy felületeket alkotni. Ezért aztán rengeteg begyakorolt finom mozdulatot, tónusátmenetet kell sutba vágni és a kemény árnyékolási technikát elsajátítani, amely persze csak gyakorlás során történhet meg. Ez az, ami nekem még bizony nagyon tökéletlenül megy :D, mivel nehéz lerázni a lassan már két évtizedes berögzült szokásokat. A kis finom tónusaim elvesznek a tusrajzoló keze alatt… főleg, ha olyan rosszul járok, hogy egy számítógéppel, digipaddal dolgozó „kolléga” keze alá adják a munkámat. :/ Ezért, ha lehet, igyekezzünk mi elkészíteni a tusrajzot, vagy olyasvalakit választani, akiben megbízunk. A tusrajzoló, az inker, vagy tracer; a ceruzarajzoló, a penciller szeme fénye! Ő az, aki életet lehel a munkánkba, aki testté változtatja az alakokat. Sok penciller maga készíti a tusrajzot is, ha valaki technikailag jó ebben is, így jár a legjobban, anyagiak és a végeredmény tekintetében is, ezért érdemes elsajátítani ezt a technikai részeltet is. Időrabló ugyan, de nézzük csak meg az olyan zseniális képregényrajzolók munkáit, mint Jim Lee, aki gyakran egymaga rajzolja és húzza ki az oldalait, potom 1-2 óra alatt végezve pl. egy címlappal. Egy rajzzal, nos, kb. 6 -10 perc alatt... :D

Jim Lee youtube

Vannak persze egyéb opciók is, ha festeni szeretnénk, akkor akvarellel, vagy akrillal és akvarellpapírra érdemes; ha pl. szénceruzával, vagy pasztellel, netán színes ceruzával dolgoznánk, jó a Bristol, de a por alapú eszközökhöz inkább az Ingres, vagy valami hasonló durvább felületű papírt keressünk. Számtalan kellék és lehetőség áll rendelkezésre. Tény, akinek van valami képzőművészettel kapcsolatos előélete, könnyebben megtalálja a neki megfelelőt technikából és alapanyagból egyaránt. Ha mégis ceruzával dolgoznánk, akkor érdemes valamivel védenünk a rajzunkat, mert a kezünkkel könnyen elmaszatolhatjuk a munkánkat, ha nem figyelünk. Ennek kiküszöbölésére én kesztyűt használok. Egy sima pamutkesztyűnek levágom az ujjait és így meg tudom fogni a ceruzát, viszont a papíromat egész biztos nem maszatolom össze, így a rajz is egyben marad. De ezt is karban kell tartani, mert valamennyit biztosan felvesz majd a papíron lévő grafitból. Mossuk ki, és kész is! Emellett javaslom mindenkinek, aki hosszabb időn át, napi több órát rajzol, hogy védje az izületeit! Még a legjobb génekkel rendelkező rajzolóknak sem árt meg egy csuklószorító, mivel hosszú távon kifizetődő. Öregen sem kell majd fájó kézzel alkotni. Emellett tartsunk pihenőt, minden órában legalább 10 percet. És sportoljunk valamit mindenképp, napi minimum 15-30 perc senkinek nem tesz rosszat, főleg, ha napi 6-10 órát ül egy helyben. Mivel én sikeresen igen pocsék géneket örököltem és még rá is tettem egy-két olyan sporttal, amit nem éppen nekem találtak ki, ezért a csuklóim már nem nagyon bírnak hosszabb megterhelést, úgyhogy kímélem őket, ahogy csak bírom. Lehet izületi problémákra hatásos krémeket (Voltaren, Fastumgél) és hasonlókat használni. Valamelyest enyhítik a fájdalmat. Az ínhüvelygyulladással vigyázzunk, a nagy megerőltetéstől - ha nem pihenünk, és nem figyelünk magunkra - könnyen kialakulhat. És, ha egyszer kialakult, utána random mód vissza is tér. Amikor szúr, éget és fáj az ujjperc, és/vagy a kézfej az lehet egy kis fáradtság, de kezdődő gyulladás is. Akkor álljunk le pár napra mindennel, pihentessük a kezet, kenjük be, borogassuk, tegyünk rá kötést, hogy stabilan tartsuk, különben tovább tart a gyulladás és következményei is lehetnek.

A következőkben folytatjuk az eszközök tárgyalását, következzenek a rajzoláshoz és utómunkához szükséges eszközök.