Egy kis elmélet, IV. szakasz: Színezés, digipadok, csapatmunka

IV. szakasz

Színezés, digipadok, csapatmunka

A képregények színezéséhez általában Photoshoppot (PS) vagy Corel Paintert használnak, az utóbbi inkább a digitális festői munkára alkalmasabb, ezért elterjedtebb a PS. A munka e fázisa lehel életet a rajzba. Ha szerencsések vagyunk, akkor olyan színezővel tudunk együtt dolgozni, aki képes kiemelni a munkánk szépségeit és elrejteni a gyengeségeit. A színezés gyakorlatilag már az elektronikus grafika része. Hosszan lehetne még ecsetelni, hogyan használjuk a különféle lehetőségeket, miként fejlesszük magunkat, honnan szerezzünk információt stb. Azonban annyira tág a téma, olyan sok mindennel kellene foglalkozni itt, kezdve a fotómanipulációtól a digitális festészetig, hogy ez messze túllépi e cikk kereteit, így ezzel bővebben nem kívánok foglalkozni, csupán felsorolás szintjén említenék meg pár dolgot.

Az eszköztár, amit használhatunk, meglehetősen változatos, attól függően, hogy manuális, vagy digitális technikát alkalmazunk. A manuális előnye, hogy egyedi, művészibb hatású, emellett akár az egész képregényt elkészíthetjük egy adott színes technika, pl. akvarellfesték, színes ceruza alkalmazásával. Annyi lehetőségünk van, amennyinek a képzőművészet teret enged. Bátran használhatjuk ezeket a technikákat, a lényeg úgyis a végeredmény, ami, ha látványos, akkor már fél sikert értünk el.

A digitális technika egészen forradalmi változást hozott a képregényművészetbe, ma már ott tartunk, hogy egyre több a csak digitális úton előállított képregény (pl.: Top Cow kiadó Witchblade sorozatának több száma Stjepan Sejic http://nebezial.deviantart.com/ tolmácsolásában). Ma a legtöbb kiadó kizárólag digitális színezést használ, persze vannak kivételek, főleg egy-egy special esetében (ld. Kingdom Come DC kiadó, 1997). Nem kell hozzá más, csak egy Photoshop, egy digitális pad és toll, lehetőleg Wacom. Tapasztalatom szerint egy gyártó sem képes még csak a közelébe sem érni a Wacom tableteinek. Akit érdekel a téma az interneten milliónyi fórumot találhat, amiket végigböngészve ugyanerre a következtetésre fog jutni, pláne, ha lesz oly szerencsétlen és összeakad egy Trust, vagy Genius gyártmányú digitális paddal a gyakorlatban. Természetesen nem olcsó befektetés, az ebben a kategóriában potomnak számító 20 ezer forintos ártól a csillagászati 1-2 milliós árkategóriáig válogathatunk, az elvégzendő munkától függően. Kisebb színezéshez általában elég egy A6-os tábla, ám aki hosszú távon komolyan gondolja a dolgot, ne álljon meg A4 alatt.

A színezéshez óriási Photoshop rutin, szorgalom, kiváló színlátás, kompozíciós készség szükséges. Sokkal összetettebb feladat, mint azt a legtöbben hiszik, ezért akit érdekel ez a lehetőség, hosszú ideig kell csiszolgatnia tudást az eredmény érdekében. E témáról is rengeteg fórum, könyv és megannyi internetes oldal található, melyeknek segítségével tájékozódhatunk és tanulhatunk, azonban szabadjon megjegyeznem, hogy manuális grafikai előtanulmányok és a fentebb említett követelmények készségszintű alkalmazása nélkül nem ajánlatos azonnal a digitális rajzolással és színezéssel kezdeni, mert egész egyszerűen nem fog menni. Sajnálatos módon rengeteg esetben azt tapasztaltam, hogy oly mértékben csalódott és kudarckerülővé vált egy-egy művészpalánta, mert első próbálkozásra valami nem jött neki össze, hogy ez teljességgel megakadályozta abban, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket. Ezért kérek mindenkit, aki szeretne rajzolással, ezen belül pedig képregényrajzolással (is), vagy annak egy fázismunkálatával foglalkozni, ne tegye alapvető rajzi, festészeti, művészettörténeti, vizuális és médiaismereti előtanulmányok nélkül! Alapok nélkül egy ház sem áll meg. Tény, hogy a képregényrajzolás során ezeket az alapokat el kell nyomni és rengeteg új dolgot kell megtanulni, de ez azért történik így, mert a képregény egy sajátos műfaj, mely egyedi nyelvezettel rendelkezik, de a képzőművészet része! Szükséges egy műfaji határokat átszelő alapismeret elsajátítása ahhoz, hogy elkerüljük a biztos bukást. Semmi sem tökéletes, de, ha már csinálunk valamit, csináljuk jól! Nem vagyunk mindannyian mesterei a képességeinknek, de törekedni kell a lehető legjobb teljesítményre minden körülmények között. Nyilván még én is csak az út elején járok, ezért a messzemenőkig nem vagyok sem elégedett, sem magabiztos a munkám tekintetében, de fontos, hogy az aktuális tudásunknak, képességünknek és lehetőségeinknek megfelelően próbáljunk meg dolgozni.

A megrendelő, tehát a kiadó főnöke, az író, az egész csapat, akivel dolgozunk véleménye igenis fontos. Nem szabad megsértődni, vagy elbizonytalanodni, ha egy munkánk épp nem nyeri el a tetszésüket. Sőt! Ez csak biztasson minket a határaink leküzdésére! Nem számít, hogy valaki kiadónál dolgozik, vagy saját csapatot hoz össze, netán egyedül kezd neki a munkának, a cél, hogy próbáljuk meg minél jobban kivitelezni, amit elképzeltünk. Aki kiadónál vállal munkát, ezzel a legalapvetőbb felállással fog találkozni: író, aki megírja a forgatókönyvet, általában 20-22 oldalas képregények terjedtek el tőlünk nyugatabbra, de természetesen nem ritka az ennél kevesebb, olykor „csupán” 2-15 oldalt számláló képregény sem. Ezen kiadványok mellett persze találkozhatunk vaskos 100- 250 oldalas képregényekkel is. Abszolút író-, és történetfüggő a dolog. A forgatókönyv több részből épül fel, mielőtt ezt tárgyalnánk, figyelmeztetésként álljon itt néhány keserű tapasztalat az írókról. Amelyik „író” nem képes a gondolatait elválasztani, tehát összefüggő leírást adni a panelek sorrendjéről, a bennük zajló eseményekről, a megjelenítendő vizuális egységről, emellett nem tudja elválasztani a dialógusrészt a leíró résztől (szereplők, helyszínek, körülmények, háttér, előtér, mozdulatok, színek, tehát az alapvető látvány stb.), akkor azonnal mondjunk nemet a felkérésre! Kegyetlenül hangzik, de önmagunkat és az írót is megkíméljük a várható kudarctól. Rengeteg buktató merül fel egy kiforratlan író esetében. Egymás idejének és energiájának, sajnos néha még a pénzének is a pocsékolása, a kihámozhatatlan cselekmény, a világkép kibontakozásának hiánya, az elégtelen történetépítkezés a karakterek kidolgozatlansága, vagy egyes fázisok túlzott megmunkáltsága a többi rovására, mind olyan problémák, melyek egy gyakorlatlan és nem érett kifejezőeszközű és képzeletvilágú íróval való együttműködés szakadéknyi akadályai.

A rajzolás során a forgatókönyv, vagy script felépítését természetesen a lehető legalaposabb módon kell követnie a rajzolónak. Mivel a rajzoló, a penciller az a személy, aki a valóságban képpé formálja az írói képzelet által megteremtett világot, ezért az ő munkája kapja az író után a legnagyobb hangsúlyt.

A script minden oldalról tartalmaz egy ún. panelleírást, a következő módon:

Cím

Író

Szám

Dátum

Oldalszám/ Panelszám

A panel leírása

Dialógusok (párbeszédek)

Pl.:

Witchblade- Broken Trinity

Written by: Ron Marz

1#

2007. 04. 13.

PAGE 4

PANEL 1: We cut to the “real” world. This is a close-up of Sara as her eyes snap open, awoken from sleep. She looks disturbed or excited.

Silent panel

PANEL 2: Sara sits up in bed, looking around, realizing it was just a dream. She’s in her bedroom, which we saw in WB #112 and #115. Sleeping in the bed next to her is Gleason, shirtless and only half-covered by the sheets. Sara wears a somewhat ripped T-shirt, cut off so it’s a belly shirt. The shirt has a Ramones logo on it. She also wears bikini panties. It’s dim – it’s still night, rather than morning. This is probably the largest panel.

1 Sara: AHHH!

PANEL 3: Gleason wakes up, leaning on one elbow as he speaks to Sara. She turns her attention toward him.

2 Gleason: Sara? What’s the matter?

3 Gleason: You look pretty spooked.

4 Sara: I just … had a dream, I guess. More of a nightmare, really.

PANEL 4: Gleason reaches out and strokes Sara’s armor shoulder comfortingly. He’s a good guy, and Sara feels a little guilty for having these thoughts of Jackie.

5 Gleason: Anything you want to talk about?

6 Sara: No, it was … you know, weird stuff that didn’t even make any sense.

PANEL 5: Concentrate on Gleason, so we get a decent look at him. His dialogue makes reference to the events of Broken Trinity, just so we get the details in there.

7 Gleason: Well, I guess that shouldn’t be completely unexpected. Been kind of a weird week, to say the least.

8 Gleason: Dragons, giants, Estacado decapitating the Angelus.

Ezt a rajzoló feladata az íróval megbeszélt módon megjeleníteni.

Az írók általában nagyon alaposak a körülmények és szereplők leírásában, azonban már a munkakapcsolat legelején megtörténik az elvárások átbeszélése, így a későbbiekben ebből ritkán adódik feloldhatatlan ellentét. Ebben nincs túl sok bonyodalom, azt csináljuk, amit kérnek, de persze úgy, ahogy mi tudjuk. Érdemes úgy rajzolni, hogy lehetőleg gyorsak legyünk, emellett tudjunk látványos oldalakat produkálni. De a saját stílusunk, világunk köszönjön vissza a papírról és még csak véletlenül se térjünk el a megbeszéltektől, az előre felvázolt látványtervektől és karaktertervektől! Miért? Mert, ha nem azt csináljuk, amit kérnek, kezdhetjük az egészet elölről, vagyis időt és energiát pocsékoltunk, emellett a megrendelőink bizalma is meginoghat bennünk.

Szerződést kapni, majd a lejárt szerződés után újat kapni, netán még karriert is csinálni a képregény világában igen hosszadalmas folyamat így, akinek nincs lehetősége szabadúszóként (freelacerként) egy darabig eltengődni valamin, vagy nincs mellette valami alternatíva, amit csinálhat (pl. iskola, vagy dolgozni mellette valamit), az inkább ne vágjon bele. Egyrészt hosszú folyamat, amíg munkát találunk annyi fizetéssel, amiért már megérje csinálni, másrészt a munka sok, az idő pedig kevés. A kis- és középkiadók tágabb határidőkkel dolgoznak, általában 35-40 napot kapunk egy 20-22 oldalas képregény elkészítésére. Ez minden gond nélkül tartható és még pihenni is lehet. Kell is, mert nagyon fárasztó tud lenni egy idő után a dolog. A nagykiadóknál ellenben vasszigor uralkodik. Egy hónap egy szám, ez lebontva annyit tesz, csak a hétvége szabad, tehát napi egy oldal a minimum egy héten át, kivéve a hétvége. Heti 5 oldalt kell „termelni” bármilyen körülmények között. Ezt elég gyorsan el lehet érni akkurátus munkatempóval, általában maximum egy fél év alatt fel lehet fejlődni a „8 óra alatt kész az oldal” szintre. Így, ha belehúzunk, akár másfél oldal is megvan egy nap alatt. Egyéni rekordom két és fél oldal 16 óra alatt. De ilyet ne csináljatok! Nagyon megerőltető :). Én is csak vészhelyzet esetén kockáztatok ekkorát, mert a nyugalom elengedhetetlen a koncentrált munkamorál kialakításához, anélkül nem megy a dolog. Természetesen stílusfüggő, kinek mennyi idő kell egy oldal elkészítéséhez, valójában mindegy is, az a lényeg, hogy tartsuk a határidőt! Egyéni megbeszélés alapján lehet ugyan késni 2-3 napot, de ez a maximum! Természetesen mondanom sem kell, hogy nem éppen pozitívak a késés következményei, így ne tegyétek, főleg nem alapos ok nélkül, még akkor se, ha csak sample, tehát próbarajzot kérnek tőletek egy munkához! Ezért dolgoznak előre a képregényesek legalább két számmal, mivel ha becsap az istennyila, akkor ne legyen késés.

Ha kiadóhoz szerződünk, és nem magunk készítjük a képregényünket, vagy nem bevált csapattal dolgozunk, akkor valószínű, hogy nagyrészt idegen emberekkel kell együttműködni. Ez okozhat némi gondot, de főként toleracián és nyitottságon múlik, hogy mennyire tudunk beilleszkedni a csapatba.

A képregényrajzolónak több „istene” van, de a főszerkesztő, a chief editor a főisten, vele érdemes igen jóban lenni, vagy megkeseríti az életet, de alaposan. Ő irányít mindent a képregénnyel kapcsolatban, ő szervezi össze a csapattagok munkáját, ő intézi a felvételiztetéstől a könyv polcra kerüléséig az egészet, hozzá futnak be az anyagok, sőt, ő az egyik „ítélőbíró”, ha munkaajánlatról van szó. Csináljuk, amit kér és tartsuk a határidőt, akkor nem lesz baj. Nem érdemes azonban nagyon ugrálni, hogy „Áh, nekem ez a színezés nem tetszik. Fúj! Túl műanyag hatású.” vagy „Jaj, de ronda ez a betűtípus, amit használtok stb.” Egy: csak felbosszantod őket, ha nyafizol és nincs igazad; és kettő: úgyis letojják és még ez a szerencsésebb eset. Mert, ha csak művészkedő rinya az egész, még fel is bosszantod őket, aminek nincs sok értelme, mert egy rajzoló, ha nem közönségkedvenc, viszonylag könnyen pótolható. Magyarul kivágnak a fenébe, munka, pénz, továbblépési lehetőség… pápá. Viszont, amikor tudod, hogy igazad van egy problémával kapcsolatban, akkor állj ki az igazad mellett. Ha nem hozza vissza azt a művészi értéket pl. a tusrajzoló munkája, amit te beletettél, és amit szeretnél viszont látni - nem csak azért, mert a te munkád nagyrészt, hanem mert így eladhatóbb árut lehet létrehozni -, akkor szólj, mindenképp! A ceruzarajzoló után talán csak a színező az, aki a legtöbbet dolgozik a képregénnyel, ezért a cerkák mesterének mindenképp van beleszólása az ügybe!

A második „isten” a már említett writer, az író, vele is érdemes jóban lenni, de teljesen egyénfüggő, ki milyen viszonyt alakít ki. Az amerikainak alapvetően van egy igen furcsa szemléletmódjuk önmaguk és a világ többi lakója viszonylatában, de az írók különösen problémásak tudnak lenni. Ha jóban akarunk lenni az írónkkal, dicsérjük! Nem kell feneket nyalni, de dicsérjük meg, hogy: ez, vagy az most tetszett, az a fordulat a cselekményben milyen vártan volt, és milyen remek instrukciókat adott a paneleket illetően stb. Ha valami problémás, kérdezzük meg, vagy kérjünk tőle javaslatot stb. Egyszóval, normálisan kell vele viselkedni, úgyis kiderül már egy-két beszélgetés után, milyen ember. Mivel érdeke fűződik hozzád, hiszen te viszed papírra az ő álmát, ehhez méltóan fog viselkedni. Így általában egy relatíve normális viszonyt lehet kialakítani úgy, hogy soha nem beszéltetek előtte. Aki ismeri az íróját, annak természetesen nincsenek ilyen problémái, hiszen nem egy olyan kiadó, vagy kiadvány létezik, ami mögött egy régóta együtt dolgozó baráti társaság áll. A többiekkel, mint kihúzó, színező, címlap rajzoló, a cover artist (ha nem mi rajzoljuk) lehet, hogy kapcsolatba kerülünk; de, ha nem saját csapatunk van - jól bevált emberekkel, akikkel x ideje ismerjük egymást, együtt dolgozunk -, akkor velük nem sűrűn találkozunk. Ez természetesen változó, függ a munkától, függ a kiadótól, függ magától a művésztől is, elvégre vannak olyan alkotók, akik mindent egy szál maguk csinálnak.

A fentebb vázolt felállás az általam megtapasztalt amerikai kiadói séma.