Régiségek XII./ Antiques XII.

The Darkness

Ezt ne fordítsam már, ez a magyar címe is :D

Bukta a We The People háza táján/ Fall of the We The People

Mára teljesen biztossá vált, hogy a 2010. március 2-i megjelenési határidővel beharangozott We The People-t, ami egy általam rajzolt 5 részes minisorozat (régebbi bejegyzések közt olvashattok róla) bizonytalan időre felfüggesztik.
Az első három szám elkészülte után a kiadónál olyan problémák merültek fel, melyeket belátható határidőn belül nem tudnak orvosolni.

Így maradtam állástalan képregényrajzoló történetünket hallották Kedves Olvasók, immáron ...másodszor ://.

Gondolom mondanom sem kell, hogy lelkileg nem vagyok épp kiegyensúlyozott állapotban a hír következtében, főleg, hogy úgy néz ki, közel egy fél évet elpocsékoltam az életemből.

Emlékeztek, mit is írtam a kis kiadókról?...
Miért van nekem mindig igazam?! :/

It’s absolutely certain now the heralded We The People (release date 2. Mar. 2010.), which is a comic book series drawn by me (you may read about it somewhere out the older entries) is adjourned without date.

After the finishing of the first three issues the publisher has such problems, which can’t be cured within reasonable time.

Soo Dear Readers this is the story of „how I became jobless comic artist for the second time”.

I think there is no need to say I’m not in well- balanced condition because of the news. Mainly it seems to me as if I wasted a half year of my life.

Do you remember what I’ve written about the small publishers?...

Why am I right at all times?! :/

Egy kis elmélet, V. szakasz: Pályázás, szerződés, pénz, pénz, pénz

V. szakasz

Pályázás, szerződés, pénz, pénz, pénz

Az első mozzanat a képregényrajzoló számára a pályázás. Ha van olyan szerencsés, ügyes és eredeti, akkor keresni fogják a kiadók, nem kell sokat utána másznia. Galériák a neten, egy két kiállított munka, megjelent képregény, vagy album elég. Ellenben, ha nem ilyen rózsás a helyzetünk, pályázni is lehet. Mindezt számtalan módon megtehetjük: elindulunk egy képregényes versenyen (erősen javasolt, én is így nyertem munkát) és lehetőleg nyerünk :), vagy beküldjük a pályázati anyagunkat a kiadóknak. Kissé bonyolult megtalálni egy-egy ilyen képregényes versenyt; főként, ha külföldiről van szó. Itthon viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert a www.kepregeny.net-en külön menüpont alatt szépen összegyűjtenek nekünk minden hazai és külföldi, főleg európai pályázatot, amin érdemes lehet elindulni. Az amerikaiak kicsit húzósabb, interneten nézelődjünk ez ügyben.

Érdemes megnézni az alábbi oldalakat, hátha akad valami:

http://www.aboutcomics.com/talent.htm

http://www.digitalwebbing.com/talent/submissions.html

De egy rendszeresen ismételt sima Google keresés „comic artist submission”, vagy „comic artist search”, netán „comic artist talent search” címszavakkal is eredményezhet csodákat :).

Ha pályázni szeretnénk, akkor ún. artist/rajzoló, vagy inker/tusrajzoló, vagy colourist/colorist (USA-ban így írják)/színező submissiont, pályázati anyagot kell beküldeni. Lehet íróként is pályázni, de azt hiszem érthető módon ezzel az opcióval itt nem foglalkoznék. A pályáztatásra majdnem miden kiadónak saját rendszere van, amiről a weboldalaikon a megfelelő menüpontok alatt általában részletes tájékoztatást adnak: hány oldalnyi anyagot várnak, milyen típusú rajzokat, mire figyeljünk az anyag összeállításánál, stb. Rengeteg kiadó ír ki folyamatos felhívást, íme néhány példa a szemléltetés kedvéért:

http://www.antarctic-press.com/html/version_01/submissions.php

http://www.avatarpress.com/submis.htm

http://www.darkhorse.com/Company/Submissions

http://www.dccomics.com/dccomics/about/?action=submissions

http://www.humanoids-publishing.com/contact/

http://www.imagecomics.com/submissions.php

http://www.kenzerco.com/faqdesk_info.php?faqdesk_id=7

http://marvel.com/company/index.htm?sub=submissions_current.htm

http://pfpress.com/new/aboutus/menu/6/

http://forums.boom-studios.net/viewtopic.php?f=5&t=4

http://www.dynamiteentertainment.com/htmlfiles/editor.html

http://www.aspencomics.com/companyinfo.asp

stb.

Scripteket, forgatókönyveket itt találhatunk a pályázathoz:

http://www.comicbookscriptarchive.com/

illetve pár szinopszist itt:

http://homepage.mac.com/dmcduffie/site/Scripts.html

Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a munkánk lehetőleg legyen minőségi. Ne csak a barátainkat, aput, anyut stb. kérdezzük meg, hanem szakmabelieket, grafikusokat, a volt rajztanárunkat, művészeket, bárkit, aki hozzáértő kritikát tud adni. De ne dőljünk be mindennek! Nem biztos, hogy ugyanaz fog tetszeni egy másik illetőnek is. Legyen bennünk azért annyi realitás, hogy meg tudjuk ítélni a saját munkánkat: megfelelő, vagy nem megfelelő kategóriák szerint. Emellett, ha amerikai stílusú képregényt rajzolunk, azt azért tudnunk kell, hogy a művészek, művésztanárok nem fogadják majd tárt karokkal, a már a cikk kezdetén említett szakmai és művészi ellentétek miatt. Megkereshetünk ismert képregényrajzolókat egy 3-5 képből álló bemutatóanyaggal (javaslom a Myspace-t és a Facebook-ot erre, hihetetlen, mennyire jól használhatóak ezek az oldalak ebből a szempontból is), hogy mondják el a véleményüket a munkáról. Ha nem állítunk eléjük rettenetesen rossz munkával, akkor nem küldenek el a fenébe gyakorolni még pár évet, hanem szívesen elmondják a véleményüket, amiből mondanom sem kell, nagyon sokat lehet tanulni. Emellett kiváló kapcsolati forrás, ha megjegyeznek egy-egy jól sikerült bemutatóanyag segítségével.

Ha rajzolóként szeretnénk dolgozni, érdemes kicsinél kezdeni, főleg, ha valaki kelet- európai és nem született képregényrajzoló-zseni, mert nagyobb esélye van, hogy munkát ajánlanak, igaz kevesebb fizetésért. És itt van a kutya elásva, mert ugye, az szép és jó, hogy valaki ilyen klassz kis munkát kap, de nem mindegy, hogy mennyiért, hogy mi az érték és a pénzbeli ellenérték aránya a kész termékkel kapcsolatban. Elsőként a szerződésre kell figyelnünk. Ha már ott tartunk, hogy tetszett a bemutatóanyagunk, majd kértek tőlünk karakter-, és látványterveket egy adott sorozathoz, akkor már finisben vagyunk. Az már jó alkupozíció, hiszen ez azt jelenti, minket akarnak a munkára. Itt nagy szerepe van annak, ki mennyire tud alkudozni. A lentebb felsorolt, nagyjából, jelen piaci körülmények közt reális árakat figyelembe véve, a lehető legtöbbet kell kicsikarni a munkánkért. Ha ajánlanak x összeget, akkor mi kérjünk 20-30%-kal többet. Ha nagyon alacsony lenne, akkor kérhetünk akár 50%-kal többet. Ekkor már általában előállnak egy, a munkához és a kiadó lehetőségeihez mérten elfogadható összeggel, amin egy kicsit még „gondolkozhatunk”. Ez idő alatt kb. 10-20%-nyi változást még ki tudunk csikarni. Miután megegyeztünk az anyagi részében, megírják a szerződésünket, amit ún. „exclusive artist” szerződésnek hívnak. Ez egy speciális szerződés művészeti tevékenységet folytató magánszemélyek részére, hogy mindenféle Amerikába irányuló adó és egyéb befizetési kötelezettség nélkül tudj dolgozni. Ebben benne van minden: pénz, határidők, adatvédelmi-, és titoktartási jogok, a művész jogai a munkájával kapcsolatban, vitás ügyek rendezésének lehetőségei stb. Mindenképp mutassuk meg amerikai jogban járatos ismerősnek, mielőtt aláírnánk!

Jöjjenek végül a piszkos anyagiak. Ez nem szentírás, csak durva összevetés egy Marvel rajzoló és egy középkiadós rajzoló ismerős segítségével, de elég fogódzónak, ha már alkupozícióban vagy. A legfontosabb az, hogy legyen szerződésed és ebben a szerződésben minden pontosan legyen rögzítve: minimum munkaóra/hét, határidők, fizetési határidők, oldalár, minden. A copyright és hasonlók, lemondok a jövőbeli filmes és egyéb jogokról már csak ráadás a dologban, mint ahogy a titoktartási szerződés is. A lényeg, ne szegjük meg a szerződést! Soha!

Alapárak:
Kis kiadók: alap 1 oldal/30-50$. Ennek annyira nem örülnénk, igaz? :D Legfelső szint max. 60-70$. Inked page- ért általában dupla pénz jár, de minimum a ceruzás oldal árának 60%-a.

Ellenben itt ki lehet alkudni bevétel utáni százalékot, 5-25%-ig, de nincs felár egy bonyolultabb oldalért. Ezt csak akkor érdemes bevállalni, ha nagyon jónak ígérkezik a képregény és várhatólag fogyni fog. De ez a legrosszabb opció, ezt ne nagyon fogadjuk el.

Középkiadók: alap 1 oldal/ 50-75$, felmehet 100-150$/ oldalra is, ha tus is kell rá, vagy splash, vagy pin- up page, vagy cover. Ez már egy elfogadható kezdő ár. Bevétel után viszont nem kapsz százalékot (és persze rosszul jársz, mert ha jól csinálod a dolgodat, ők eléggé sok pénzt szednek össze, mert ugye itt nem 2-300-as eladással kell már számolni. Bizony, hihetetlen, de a középkiadók is nyomtatnak 5-10 000 közti példányszámban).

Nagy kiadók (Marvel, DC stb.): alap 100-200$/oldal, a kezdőknek, csak a ceruzarajzért. Ha már van egy kis neved a szakmában, lehet alkudozni. Ismerősöm 300$/oldal keresettel áll a most kb. 2 év munka után folyamos fizetésemeléssel. Szorozd be heti öttel. Máris jól hangzik igaz? :) A nagyobb nevek alap 4-500$/oldal körüli ár alatt fel sem emelik a ceruzát, ha bonyolultabb oldalról van szó, splash, pin- up, cover, vagy akár 8-12 paneles, feljebb is mehet, a sokszorosára. Százalék nincs, de eladhatod az oldalakat gyűjtőknek, akár több ezer dollárért. Ha mindent te csinálsz, pl. fested, digitálisan rajzolod meg az egészet színesben stb., tehát a komplett oldal a te munkád, akkor minden részfeladatért te teszed zsebre a pénzt.

De, mint említettem a fizetés teljesen változó, van, aki hazavisz egy oldalért akár alap 1000$-t is. Teljesen attól függ, mi a munka, ki a rajzoló és mit sikerül kialkudni.

Ezen opciók mellett akadnak még alternatívák, mint skechcards, cover art, pin- up art stb. Van, aki szinte csak ezeket rajzol. (Pl.: Greg Horn, Julio "Nar" Naranjo, Joe Corroney).

Az ún. „minimal safe zone” 100- 300$ közt van. Ha kiskiadóhoz megyünk, lehetőleg ne menjünk 50$ alá a sima ceruzarajzért. Kezdőként is nyugodtan kérhetünk 65-100$ közti árat, ha minőségi a munkánk. Ha a kiadó azt szeretné használni, úgyis kifizetik. Minden attól függ, elsőre mennyit ajánlanak, és erre alapozva mennyit tudunk kialkudni.

Zárszó

És itt ér véget közös sétánk, innen tovább már nem kísérhetlek Kedves Olvasó; mert az, hogy a fentebb tárgyaltakkal mihez kezdesz - ha egyáltalán tudsz vele kezdeni valamit -, csak Rajtad áll. Remélem sikerült pár hasznos gondolatot közvetítenem számodra, ám bárhogy is alakul, ha mégis segítségre szorulnál, ne félj kérdezni! Én csak remélhetem, hogy tudom a választ az itt olvasható összefoglaláson kívül felmerülő kérdésekre :D. Az előzőleg felvázolt gondolatok természetesen csupán az én szemszögemből, valószínűleg elfogultan és nem túl árnyaltan mutatják meg azt, ami számomra a tapasztalati világ keretein belül tette lehetővé a tájékozódást és eredményezte néhány olyan információnak a begyűjtését, ami remélem másnak is hasznára válhat.

Utolsó gondolatként csupán még annyit, hogy bármit is választunk, bármerre indulunk a képregényes világban csak elindulni nehéz. Mindenki reszketeg vonalakkal kezdte, teljesen mindegy, hogy 3 évesen, vagy 20 évesen tette ezt.

Ezért aztán… nagy levegő, bátorság, mindent bele és előre! :D

Szómagyarázat:

border: határsáv, azokat a 0,5 és1inchhez húzott vonalakat hívjuk így, melyekkel leszűkítjük a 11x17inches munkaterületet a képregényoldalon 10x15inchre. Emellett a panelek határait és egyéb mellékes határvonalakat, pl. 9inchnél húzott stb. is így hívjuk.

chief editor: a főszerkesztő, aki a képregény fázismunkáit hangolja össze és felelős az egész kiadványért.

comic: képregény, 1-akárhány oldalból álló képekben elmesélt történet.(pl. Pókember, Batman stb.) Panalekből állnak az oldalai, melyekben a történet vizuális megjelenítése megy végbe különféle kulcsjelenetek segítségével.

comic paper: speciálisan képregényrajzoláshoz kifejlesztett papírtípus. Minden munkafázishoz kiválóan alkalmazhatóak ezek a papírok, gyakran előre nyomtatott „borderek” is vannak rajtuk.

comic strip: képregénycsík (pl.: Garfield, Kázmér és Huba stb.), 3-6 kockás, főleg folyóiratokban találkozhatunk vele.

copyright: szerzői jog, ami a kiadvánnyal kapcsolatban a szerződésben mindig rögzítve van.

cover: a képregényt borító fedőlap. Ennek megrajzolására újabban egyre többször nem a képregény rajzolóját, hanem erre szakosodott művészeket, ún. „cover artistokat” képregény fedőlap rajzolókat kérnek fel.

cover artist: a képregény fedőlapjának rajzolója.

creator: a képregény kitalálója, ez lehet az író, de lehet egy az íróval együtt dolgozó „ötletgazda” is.

exclusive artist contract: kizárólagos művészszerződés. A kiadó köti a művésszel adott tételekre és megállapodási pontokra vonatkoztatva. (Pl. munka mennyisége, fizetés, határidők stb.) Általában nem a művész nem készíthet máshová munkákat, de ez általában csak az USA területén működő kiadókra vonatkozik, így Amerikán kívül máshová is dolgozhat. Lényege, hogy a konkurencia ne profitáljon a rajzolóból.

freelacer: szabadúszó, nem köti szerződés egy kiadóhoz sem.

full background page: egy panel kiterjed az egész oldalra, pl. egy portré, vagy egy háztömb rajza, és erre rajzoljuk rá a további paneleket.

inker/tracer: tusrajzoló. Az inker megnevezés a kézzel dolgozó tusrajzolókra vonatkozik, a

tracer a digitális paddal dolgozó tusrajzolókra (de a két kifejezés egymás analógja is lehet, hallottam már mindkettőt azonos értelemben használva egy csak kézzel dolgozó tuskihúzóra). Ő rajzolja át tussal azokat a munkákat, amiket a ceruzarajzoló készít el.

layout: nehéz pár szóban leírni, itt gyakorlatilag a panelek elrendezéséről és az egész oldal kinézetéről van szó. Nálam értelmesebb és bővebb leírást ők: http://gurukitty.deviantart.com/art/comic-panel-layout-32954175

http://lilrivkah.livejournal.com/168859.html

adnak a témáról.

minimal safe zone: az a minimális határ, melyen belül még biztonságosan meghatározható az az összeg, amelyet adott munkáért kérhet/ alkudhat ki a művész.

page: oldal, a képregény oldalait (és egyéb, akármilyen oldalakat is ugyebár :D) nevezzük így.

panel: „képregénykocka”. Ezekben rajzolják meg az elbeszélt történet különféle, vizuálisan jól megfogható pontjait.

penciller: a képregény ceruzarajzolója.

pin- up page: hasolnó a splash page-hez, szintén teljes oldalt, vagy két oldalt betölti, de ezen általában klassz pózokba állított alakok láthatóak, gyakorlatilag olyan, mint egy poszter (nevét a 40- es évektől egészen a 60- as évekig tartó, újabban a retro részeként újra felbukkanó pin- up irányzatról kapta).

sample: bemutató/minta/próba. Eléggé sűrűn használt fogalom, vonatkozhat pár oldalra és egy egész képregényre is. A sample oldalak lényege, hogy ezen keresztül a rajzoló bemutathatja a tudását. Ez teszi ki a pályázati anyag törzsét, általában 3-5 oldal terjedelmű, csak adott munkafázist jeleníthet meg, tehát rajzoló esetében csak ceruzával készült munka lehet rajta, azon kívül semmi más, se tus, se szöveg, se szín, sem SFX. A tusrajzolónál csak a tus és így tovább.

script: a képregény forgatókönyve. Felosztását tekintve: a panelt leíró rész + szövegrész.

sketch: vázlat, ez lehet karaktervázlat, illetve az adott képregényoldal előrajzolt terve. Nem kidolgozott, csak nagy vonalakban „feldobott” rajz.

sketchcard: adott karakterről készült kis méretű kártya. Hasonló a baseball kártyákhoz, így gyűjthetőek. Gyakran sokkal művészibben van kidolgozva a kártyán látható rajz, mint az adott képregényben látható karakter.

special: speciális kiadvány/képregény. Adott témakörben, vagy művészi munka szempontjából eltérő a megszokottaktól. Lehet gyűjteményes kiadvány, egy hosszabb képregény, novella, stb. Nem képregénysorozat, hanem egy különleges kiadvány.

splash page: teljes oldal, lényege, hogy egy darab panelből áll az egész oldal, kitolódnak a határai teljesen 0,5inchnél felvett borderig, pl. egy utcarészlet, vagy egy repülő hős.

submission: pályázati anyag, amelynek a törzsanyagát az ún. sample pagek adják. Ez a pályázati anyag készülhet pályázati kiírásra adott témakörben, egy képregény, vagy pár oldal terjedelemben, illetve lehet kiadós pályázati anyag, amivel elindulunk munkát keresni. Utóbbi ne tartalmazzon többet maximum 10-15 rajznál. Előre tegyük a legjobban sikerült munkákat. Legyen változatos, legyen benne

splash, pin- up, character rajz és 3-5 oldalnyi kész képregény. Ahogy a cikkben említettem, a különféle kiadók weboldalán érdemes előre tájékozódni arról, hogy pontosan mit kérnek, mert általában mindenkinek más az elvárása.

writer: író. Ehhez sokkal többet nem lehet hozzáfűzni :D.

Egy kis elmélet, IV. szakasz: Színezés, digipadok, csapatmunka

IV. szakasz

Színezés, digipadok, csapatmunka

A képregények színezéséhez általában Photoshoppot (PS) vagy Corel Paintert használnak, az utóbbi inkább a digitális festői munkára alkalmasabb, ezért elterjedtebb a PS. A munka e fázisa lehel életet a rajzba. Ha szerencsések vagyunk, akkor olyan színezővel tudunk együtt dolgozni, aki képes kiemelni a munkánk szépségeit és elrejteni a gyengeségeit. A színezés gyakorlatilag már az elektronikus grafika része. Hosszan lehetne még ecsetelni, hogyan használjuk a különféle lehetőségeket, miként fejlesszük magunkat, honnan szerezzünk információt stb. Azonban annyira tág a téma, olyan sok mindennel kellene foglalkozni itt, kezdve a fotómanipulációtól a digitális festészetig, hogy ez messze túllépi e cikk kereteit, így ezzel bővebben nem kívánok foglalkozni, csupán felsorolás szintjén említenék meg pár dolgot.

Az eszköztár, amit használhatunk, meglehetősen változatos, attól függően, hogy manuális, vagy digitális technikát alkalmazunk. A manuális előnye, hogy egyedi, művészibb hatású, emellett akár az egész képregényt elkészíthetjük egy adott színes technika, pl. akvarellfesték, színes ceruza alkalmazásával. Annyi lehetőségünk van, amennyinek a képzőművészet teret enged. Bátran használhatjuk ezeket a technikákat, a lényeg úgyis a végeredmény, ami, ha látványos, akkor már fél sikert értünk el.

A digitális technika egészen forradalmi változást hozott a képregényművészetbe, ma már ott tartunk, hogy egyre több a csak digitális úton előállított képregény (pl.: Top Cow kiadó Witchblade sorozatának több száma Stjepan Sejic http://nebezial.deviantart.com/ tolmácsolásában). Ma a legtöbb kiadó kizárólag digitális színezést használ, persze vannak kivételek, főleg egy-egy special esetében (ld. Kingdom Come DC kiadó, 1997). Nem kell hozzá más, csak egy Photoshop, egy digitális pad és toll, lehetőleg Wacom. Tapasztalatom szerint egy gyártó sem képes még csak a közelébe sem érni a Wacom tableteinek. Akit érdekel a téma az interneten milliónyi fórumot találhat, amiket végigböngészve ugyanerre a következtetésre fog jutni, pláne, ha lesz oly szerencsétlen és összeakad egy Trust, vagy Genius gyártmányú digitális paddal a gyakorlatban. Természetesen nem olcsó befektetés, az ebben a kategóriában potomnak számító 20 ezer forintos ártól a csillagászati 1-2 milliós árkategóriáig válogathatunk, az elvégzendő munkától függően. Kisebb színezéshez általában elég egy A6-os tábla, ám aki hosszú távon komolyan gondolja a dolgot, ne álljon meg A4 alatt.

A színezéshez óriási Photoshop rutin, szorgalom, kiváló színlátás, kompozíciós készség szükséges. Sokkal összetettebb feladat, mint azt a legtöbben hiszik, ezért akit érdekel ez a lehetőség, hosszú ideig kell csiszolgatnia tudást az eredmény érdekében. E témáról is rengeteg fórum, könyv és megannyi internetes oldal található, melyeknek segítségével tájékozódhatunk és tanulhatunk, azonban szabadjon megjegyeznem, hogy manuális grafikai előtanulmányok és a fentebb említett követelmények készségszintű alkalmazása nélkül nem ajánlatos azonnal a digitális rajzolással és színezéssel kezdeni, mert egész egyszerűen nem fog menni. Sajnálatos módon rengeteg esetben azt tapasztaltam, hogy oly mértékben csalódott és kudarckerülővé vált egy-egy művészpalánta, mert első próbálkozásra valami nem jött neki össze, hogy ez teljességgel megakadályozta abban, hogy kibontakoztassa a benne rejlő lehetőségeket. Ezért kérek mindenkit, aki szeretne rajzolással, ezen belül pedig képregényrajzolással (is), vagy annak egy fázismunkálatával foglalkozni, ne tegye alapvető rajzi, festészeti, művészettörténeti, vizuális és médiaismereti előtanulmányok nélkül! Alapok nélkül egy ház sem áll meg. Tény, hogy a képregényrajzolás során ezeket az alapokat el kell nyomni és rengeteg új dolgot kell megtanulni, de ez azért történik így, mert a képregény egy sajátos műfaj, mely egyedi nyelvezettel rendelkezik, de a képzőművészet része! Szükséges egy műfaji határokat átszelő alapismeret elsajátítása ahhoz, hogy elkerüljük a biztos bukást. Semmi sem tökéletes, de, ha már csinálunk valamit, csináljuk jól! Nem vagyunk mindannyian mesterei a képességeinknek, de törekedni kell a lehető legjobb teljesítményre minden körülmények között. Nyilván még én is csak az út elején járok, ezért a messzemenőkig nem vagyok sem elégedett, sem magabiztos a munkám tekintetében, de fontos, hogy az aktuális tudásunknak, képességünknek és lehetőségeinknek megfelelően próbáljunk meg dolgozni.

A megrendelő, tehát a kiadó főnöke, az író, az egész csapat, akivel dolgozunk véleménye igenis fontos. Nem szabad megsértődni, vagy elbizonytalanodni, ha egy munkánk épp nem nyeri el a tetszésüket. Sőt! Ez csak biztasson minket a határaink leküzdésére! Nem számít, hogy valaki kiadónál dolgozik, vagy saját csapatot hoz össze, netán egyedül kezd neki a munkának, a cél, hogy próbáljuk meg minél jobban kivitelezni, amit elképzeltünk. Aki kiadónál vállal munkát, ezzel a legalapvetőbb felállással fog találkozni: író, aki megírja a forgatókönyvet, általában 20-22 oldalas képregények terjedtek el tőlünk nyugatabbra, de természetesen nem ritka az ennél kevesebb, olykor „csupán” 2-15 oldalt számláló képregény sem. Ezen kiadványok mellett persze találkozhatunk vaskos 100- 250 oldalas képregényekkel is. Abszolút író-, és történetfüggő a dolog. A forgatókönyv több részből épül fel, mielőtt ezt tárgyalnánk, figyelmeztetésként álljon itt néhány keserű tapasztalat az írókról. Amelyik „író” nem képes a gondolatait elválasztani, tehát összefüggő leírást adni a panelek sorrendjéről, a bennük zajló eseményekről, a megjelenítendő vizuális egységről, emellett nem tudja elválasztani a dialógusrészt a leíró résztől (szereplők, helyszínek, körülmények, háttér, előtér, mozdulatok, színek, tehát az alapvető látvány stb.), akkor azonnal mondjunk nemet a felkérésre! Kegyetlenül hangzik, de önmagunkat és az írót is megkíméljük a várható kudarctól. Rengeteg buktató merül fel egy kiforratlan író esetében. Egymás idejének és energiájának, sajnos néha még a pénzének is a pocsékolása, a kihámozhatatlan cselekmény, a világkép kibontakozásának hiánya, az elégtelen történetépítkezés a karakterek kidolgozatlansága, vagy egyes fázisok túlzott megmunkáltsága a többi rovására, mind olyan problémák, melyek egy gyakorlatlan és nem érett kifejezőeszközű és képzeletvilágú íróval való együttműködés szakadéknyi akadályai.

A rajzolás során a forgatókönyv, vagy script felépítését természetesen a lehető legalaposabb módon kell követnie a rajzolónak. Mivel a rajzoló, a penciller az a személy, aki a valóságban képpé formálja az írói képzelet által megteremtett világot, ezért az ő munkája kapja az író után a legnagyobb hangsúlyt.

A script minden oldalról tartalmaz egy ún. panelleírást, a következő módon:

Cím

Író

Szám

Dátum

Oldalszám/ Panelszám

A panel leírása

Dialógusok (párbeszédek)

Pl.:

Witchblade- Broken Trinity

Written by: Ron Marz

1#

2007. 04. 13.

PAGE 4

PANEL 1: We cut to the “real” world. This is a close-up of Sara as her eyes snap open, awoken from sleep. She looks disturbed or excited.

Silent panel

PANEL 2: Sara sits up in bed, looking around, realizing it was just a dream. She’s in her bedroom, which we saw in WB #112 and #115. Sleeping in the bed next to her is Gleason, shirtless and only half-covered by the sheets. Sara wears a somewhat ripped T-shirt, cut off so it’s a belly shirt. The shirt has a Ramones logo on it. She also wears bikini panties. It’s dim – it’s still night, rather than morning. This is probably the largest panel.

1 Sara: AHHH!

PANEL 3: Gleason wakes up, leaning on one elbow as he speaks to Sara. She turns her attention toward him.

2 Gleason: Sara? What’s the matter?

3 Gleason: You look pretty spooked.

4 Sara: I just … had a dream, I guess. More of a nightmare, really.

PANEL 4: Gleason reaches out and strokes Sara’s armor shoulder comfortingly. He’s a good guy, and Sara feels a little guilty for having these thoughts of Jackie.

5 Gleason: Anything you want to talk about?

6 Sara: No, it was … you know, weird stuff that didn’t even make any sense.

PANEL 5: Concentrate on Gleason, so we get a decent look at him. His dialogue makes reference to the events of Broken Trinity, just so we get the details in there.

7 Gleason: Well, I guess that shouldn’t be completely unexpected. Been kind of a weird week, to say the least.

8 Gleason: Dragons, giants, Estacado decapitating the Angelus.

Ezt a rajzoló feladata az íróval megbeszélt módon megjeleníteni.

Az írók általában nagyon alaposak a körülmények és szereplők leírásában, azonban már a munkakapcsolat legelején megtörténik az elvárások átbeszélése, így a későbbiekben ebből ritkán adódik feloldhatatlan ellentét. Ebben nincs túl sok bonyodalom, azt csináljuk, amit kérnek, de persze úgy, ahogy mi tudjuk. Érdemes úgy rajzolni, hogy lehetőleg gyorsak legyünk, emellett tudjunk látványos oldalakat produkálni. De a saját stílusunk, világunk köszönjön vissza a papírról és még csak véletlenül se térjünk el a megbeszéltektől, az előre felvázolt látványtervektől és karaktertervektől! Miért? Mert, ha nem azt csináljuk, amit kérnek, kezdhetjük az egészet elölről, vagyis időt és energiát pocsékoltunk, emellett a megrendelőink bizalma is meginoghat bennünk.

Szerződést kapni, majd a lejárt szerződés után újat kapni, netán még karriert is csinálni a képregény világában igen hosszadalmas folyamat így, akinek nincs lehetősége szabadúszóként (freelacerként) egy darabig eltengődni valamin, vagy nincs mellette valami alternatíva, amit csinálhat (pl. iskola, vagy dolgozni mellette valamit), az inkább ne vágjon bele. Egyrészt hosszú folyamat, amíg munkát találunk annyi fizetéssel, amiért már megérje csinálni, másrészt a munka sok, az idő pedig kevés. A kis- és középkiadók tágabb határidőkkel dolgoznak, általában 35-40 napot kapunk egy 20-22 oldalas képregény elkészítésére. Ez minden gond nélkül tartható és még pihenni is lehet. Kell is, mert nagyon fárasztó tud lenni egy idő után a dolog. A nagykiadóknál ellenben vasszigor uralkodik. Egy hónap egy szám, ez lebontva annyit tesz, csak a hétvége szabad, tehát napi egy oldal a minimum egy héten át, kivéve a hétvége. Heti 5 oldalt kell „termelni” bármilyen körülmények között. Ezt elég gyorsan el lehet érni akkurátus munkatempóval, általában maximum egy fél év alatt fel lehet fejlődni a „8 óra alatt kész az oldal” szintre. Így, ha belehúzunk, akár másfél oldal is megvan egy nap alatt. Egyéni rekordom két és fél oldal 16 óra alatt. De ilyet ne csináljatok! Nagyon megerőltető :). Én is csak vészhelyzet esetén kockáztatok ekkorát, mert a nyugalom elengedhetetlen a koncentrált munkamorál kialakításához, anélkül nem megy a dolog. Természetesen stílusfüggő, kinek mennyi idő kell egy oldal elkészítéséhez, valójában mindegy is, az a lényeg, hogy tartsuk a határidőt! Egyéni megbeszélés alapján lehet ugyan késni 2-3 napot, de ez a maximum! Természetesen mondanom sem kell, hogy nem éppen pozitívak a késés következményei, így ne tegyétek, főleg nem alapos ok nélkül, még akkor se, ha csak sample, tehát próbarajzot kérnek tőletek egy munkához! Ezért dolgoznak előre a képregényesek legalább két számmal, mivel ha becsap az istennyila, akkor ne legyen késés.

Ha kiadóhoz szerződünk, és nem magunk készítjük a képregényünket, vagy nem bevált csapattal dolgozunk, akkor valószínű, hogy nagyrészt idegen emberekkel kell együttműködni. Ez okozhat némi gondot, de főként toleracián és nyitottságon múlik, hogy mennyire tudunk beilleszkedni a csapatba.

A képregényrajzolónak több „istene” van, de a főszerkesztő, a chief editor a főisten, vele érdemes igen jóban lenni, vagy megkeseríti az életet, de alaposan. Ő irányít mindent a képregénnyel kapcsolatban, ő szervezi össze a csapattagok munkáját, ő intézi a felvételiztetéstől a könyv polcra kerüléséig az egészet, hozzá futnak be az anyagok, sőt, ő az egyik „ítélőbíró”, ha munkaajánlatról van szó. Csináljuk, amit kér és tartsuk a határidőt, akkor nem lesz baj. Nem érdemes azonban nagyon ugrálni, hogy „Áh, nekem ez a színezés nem tetszik. Fúj! Túl műanyag hatású.” vagy „Jaj, de ronda ez a betűtípus, amit használtok stb.” Egy: csak felbosszantod őket, ha nyafizol és nincs igazad; és kettő: úgyis letojják és még ez a szerencsésebb eset. Mert, ha csak művészkedő rinya az egész, még fel is bosszantod őket, aminek nincs sok értelme, mert egy rajzoló, ha nem közönségkedvenc, viszonylag könnyen pótolható. Magyarul kivágnak a fenébe, munka, pénz, továbblépési lehetőség… pápá. Viszont, amikor tudod, hogy igazad van egy problémával kapcsolatban, akkor állj ki az igazad mellett. Ha nem hozza vissza azt a művészi értéket pl. a tusrajzoló munkája, amit te beletettél, és amit szeretnél viszont látni - nem csak azért, mert a te munkád nagyrészt, hanem mert így eladhatóbb árut lehet létrehozni -, akkor szólj, mindenképp! A ceruzarajzoló után talán csak a színező az, aki a legtöbbet dolgozik a képregénnyel, ezért a cerkák mesterének mindenképp van beleszólása az ügybe!

A második „isten” a már említett writer, az író, vele is érdemes jóban lenni, de teljesen egyénfüggő, ki milyen viszonyt alakít ki. Az amerikainak alapvetően van egy igen furcsa szemléletmódjuk önmaguk és a világ többi lakója viszonylatában, de az írók különösen problémásak tudnak lenni. Ha jóban akarunk lenni az írónkkal, dicsérjük! Nem kell feneket nyalni, de dicsérjük meg, hogy: ez, vagy az most tetszett, az a fordulat a cselekményben milyen vártan volt, és milyen remek instrukciókat adott a paneleket illetően stb. Ha valami problémás, kérdezzük meg, vagy kérjünk tőle javaslatot stb. Egyszóval, normálisan kell vele viselkedni, úgyis kiderül már egy-két beszélgetés után, milyen ember. Mivel érdeke fűződik hozzád, hiszen te viszed papírra az ő álmát, ehhez méltóan fog viselkedni. Így általában egy relatíve normális viszonyt lehet kialakítani úgy, hogy soha nem beszéltetek előtte. Aki ismeri az íróját, annak természetesen nincsenek ilyen problémái, hiszen nem egy olyan kiadó, vagy kiadvány létezik, ami mögött egy régóta együtt dolgozó baráti társaság áll. A többiekkel, mint kihúzó, színező, címlap rajzoló, a cover artist (ha nem mi rajzoljuk) lehet, hogy kapcsolatba kerülünk; de, ha nem saját csapatunk van - jól bevált emberekkel, akikkel x ideje ismerjük egymást, együtt dolgozunk -, akkor velük nem sűrűn találkozunk. Ez természetesen változó, függ a munkától, függ a kiadótól, függ magától a művésztől is, elvégre vannak olyan alkotók, akik mindent egy szál maguk csinálnak.

A fentebb vázolt felállás az általam megtapasztalt amerikai kiadói séma.

Egy kis elmélet,III. szakasz: Ceruzák, tusok, szkennelés

III. szakasz

Ceruzák, tusok, szkennelés

A ceruza- és tusválasztás már keményebb dió, mint a papír, de sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat, ha éles bevetés előtt szépen kipróbáljuk a szerzeményünket, …ha lehet már az üzletben. Ceruzákból mindenkinek ajánlom a Koh-I-Noor-t. Elérhető áron kapható a sokdarabos sorozat, kb. 50-250 forintos áron. Nem karcol, nincsenek benne grafitcsomók, lehet faragóval, vagy sniccerrel faragni, nem törik le a hegye és az árnyalatait a szkenner színhűen adja vissza. Azonban azzal nagyon vigyázzunk, hogy ne használjunk se túl sötét, vagyis puha, se túl világos, vagyis kemény ceruzát. Így a H-s sorozat természetesen kizárva, mivel egyrészt fölösleges túlzottan kidolgozni a tónusokat - úgyis tussal lesz véglegesítve -, emellett pedig hiába a legjobb tus és tusrajzoló, nem tudja ugyanazt visszaadni, mint amit mi összeművészkedtünk. A plasztikusan kidolgozott képeket hagyjuk meg inkább a grafikának. Emellett a Bruynzel is kiváló, drága is kellőképp, de érdemes áldozni rá. Ha nincs e kettő, a Conté is megfelel, bár magam nem tartom túl jól használhatónak: könnyen törik, rossz minőségű a faborítása, gyakran karcol, …de használható, ha muszáj. Egyetlen márka van, amiben mélységesen csalódtam, a Lyra. A lehető legrosszabb, talán csak a kínai színes mintákkal borított ceruzák a rosszabbak. A Lyra törik, rettenetesen karcol, feltépi a papírt, nem radírozható maradéktalanul, tele van grafitcsomókkal, ezek rettenetes foltokat képesek hagyni itt-ott, emellett rossz a faburkolása, minden rajzceruzák legpokolibb darabja.

Számozásnál figyeljünk, hogy lehetőleg a B szériából válasszunk, én általában sima B-s és 2B-s Koh-I-Noort és Bruynzelt használok. A szkenner szépen visszaadja a tónusokat. Ne ijedjünk meg, amikor halványnak tűnik a ceruzás rajz, ez természetes, Photoshoppban állítsunk a képen. Először állítsuk fekete-fehérre, majd a Levels-el állítsuk az egészet sötétebbre. Ha kell, a görbéken is módosíthatunk, a lényeg, hogy ne legyen túl kontrasztos a kép, a tónusértékek megmaradjanak, de láthatóbbá kell tenni őket. Ha túl sötét ceruzát használunk, nem látja rendesen a szkenner, ugyanis a grafit kristálylapocskái erősebben verik vissza a fényt, minél sötétebb a ceruza. Emellett, ha „mancsolunk” véletlenül a kezünkkel (és nem használunk valamiért kesztyűt), nehezebb a hibát kiradírozni, ha pedig a tust nem zsírpapíron/pauszon rajzoljuk meg, nem tudjuk a ceruzát sokszor sehogy sem kiszedni a kép alól, még digitális utómunkával sem biztos a tökéletes eredmény. Sokan ezt úgy kerülik ki, hogy a szkenner számára láthatatlan „kék” ceruzát használnak. Ez azonban senkit ne tévesszen meg! Ez nem a klasszikus kis színes ceruza, hanem egy speciális pigmentekből készült kék színű ceruza, amit elvileg nem lát a szkenner, de csak elvileg. Fél éve sikerült beszereznem ezt a speciális kis példányt… természetesen nem működik a dolog, látja a szkenner, így ahelyett, hogy szürke lenne az alsó réteg, kék :D. Viccesen mutat, de haszna nem sok van.

A tus, nem tinta (!); szerencsére már nem akkora dilemma, ebből a Holló tust ne, mert zöldes árnyalata van, a Rotring gyár tusa kiváló és ismét csak a Koh-i-Noor tusa nyert nálam ár-érték arányban legalábbis. Jelenleg Rotringot használok, de ez csak a szerencsémnek köszönhető, mert ajándékba kaptam egy nagyobb készletet. A legjobb tus a piacon a Sennelier Indian Ink-je, teljesen fekete, kitörölhetetlen, nem fakul, kiváló minőségű, vízálló, de drágább jóval, mint a többi, ellenben tényleg az egyik legjobb, amivel valaha dolgoztam. Hasznos emellett beszerezni egy sorozatnyi művészfilcet, a Pentel és az Edding jó, a Rotring kiváló, 0,1-től 0,7-ig, emellé vegyünk tollszárat, jó minőségű szintetikus ecseteket 0-8-as méretig.

Én évek óta elégedett Edding és Rotring márkahű vásárló vagyok, emellett pedig, amikor lehet, vagy kell, szintetikus ecsetet használok (elfogult mókusvédő lévén :D). Emellett szükségünk lesz egy csőtollra, az egységes vonalak érdekében. Mindezek mellé elengedhetetlen egy üveg fehér tus is, vagy fehér fedőfesték. Legpraktikusabb megoldás az ún. hibajavító toll. Ugyanazt tudja, mint a fehér tus, sőt többet, mert jobban fed, emellett pedig rajzolni is könnyebb vele. Ebből az egészen vékonyka 0,1-es és 0,5-ös hegyűtől akármekkora nagyságig érdemes venni egy sorozatot. Szükség lesz rá a hibák korrigálásához és a fehér árnyalatok, felületek kialakításához, például fekete éjjeli háttéren csillagok, vagy eső.

Tusrajzolásnál érdemes először a körvonalakat és nagyobb felületeket kihúzni. Én ecsetet használok, 0-ás és 1-es nagyságút a változó vonalvastagság érdekében, majd 2-6-ig, ha nagy a kitöltendő felület. Ezek után következik a művészfilc, aminek a méretét mindig a ceruzával előre megrajzolt vonalak méretéhez válasszuk meg.

A színezés és beírás már digitálisan történik az A3-mas méretben a lehető legjobb minőségben beszkennelt oldalakon. A rajzoló a kész munkát, ami nem fér bele az A4-es szkennerbe - ezért kell ugyebár az A3-mas - beszkenneli, ha szükséges, digitálisan igazít a kontrasztokon, illetve a manuálisan nem korrigált, vagy a nem korrigálható hibákat kijavítja.

A beszkennelt kép legyen minimum 400 dpi felbontású, de a 600 dpi jobban használható. Természetesen a legjobb a 1000 dpi feletti lenne, kb. 1200 dpi a tökéletes, azonban ehhez milliós árkategóriás szkenner kell, ami úgy 20 perc alatt olvas be egy oldalt. Grafikai stúdiókban használnak ilyen gépeket, kb. 1500- 2500 forint/oldal áron rendelhetünk is szkennelést, ami, ha kiszámoljuk egy 20-22 oldalas képregény esetén nem kis összeg. Érdemes kisebb fénymásolókat, nyomdákat felkeresni, hogy vállalnak e szkennelést és érdeklődni, hogy milyen minőségben és mennyiért. Hátha szerencsénk van, és nem kerül többe a leves, mint a hús. Én egy mérnöki nyomdánál készíttetem a szkenneket, potom 150- 250 forint/oldal áron, 450 dpi felbontásban. Nem a legjobb, de ahhoz elég részletes, hogy minden élesen látható legyen rajta. A képet szkennelhetjük színesben, vagy fekete-fehérben, az mindegy. A lényeg, hogy a mérete A3 maradjon, a felbontás jó minőségű legyen és az utómunkával rendesen láthatóvá tegyük az oldalakat. Photoshoppban Image>Mode>Grayscale opcióval állítsuk fekete-fehérre, ha nem az, majd Image>Adjustments>Levels pont alatt a csúszkával igyekezzünk egy jól látható, de nem túl kontrasztos hatást elérni, majd mentsük el a munkát. Emellett ügyeljünk rá, hogy TIF formátumban szkenneljük a képet, mert valószínű, hogyha munkaoldalt küldünk, nem csak pályázati anyagot, vagy samplet, próba oldalakat, ebben fogják tőlünk kérni. Miért? Mert a JPEG képpontveszteséggel tömörítő képmentési eljárás, így a minőség természetesen romlik. Viszont megtekintésre csak JPEG-et küldjünk! Ez ne legyen több oldalanként 1 MB-nál. Fölösleges TIF-eket küldözgetni megnézésre, mert, ha valami nem jó, úgyis javítani, változtatni kell és csak hasztalanul, töltögettük azt a képet. Ha a központban dolgozik a rajzoló, ez általában a nagyobb kiadóknál jellemző, akkor persze ott minden szükséges eszköz és segédlet a rendelkezésére áll. Van felszerelt saját stúdiója a kiadó épületében és segítőkész munkatársai, de ez esetben a kiadóhoz szerződik több évre. Általában a nagyon ismert és keresett művészek élvezhetik ezen előnyöket, hacsak nem alapítanak saját kiadót, vagy nincs otthon mindenféle extrával felszerelt stúdiójuk :D.

A ceruzarajzot emellett ún. digitális tussal is ki lehet húzni és könnyebb is, ha nagy a felbontás. Ezt azonban senkinek nem ajánlom Garfieldnál részletesebben kidolgozott látványvilághoz, mert káosz a vége. Zseniálisan ügyes kéz kell hozzá, hogy digipaddal ugyanazt műveljük, mint a rajzoló, főleg, ha az utóbbi részletes, realisztikus látványvilággal dolgozik. Persze vannak kiváló művészek itthon és külföldön is, akik erre képesek, de ehhez sok éves gyakorlat kell. Semmi mélysége, élessége, tónusa, szabályossága nincs, minden egybefüggő, nagy fekete pacákat látunk mindenhol, semmi különbség a vonalak közt, ha avatatlan kezek használják ezt a technikát. Így teljesen mindegy milyen érzékenységgel dolgozik a digipadon a kihúzó, egy realisztikusabb rajznál használhatatlan teljes tusmunkához, kiegészítőnek jó, illetve részletek javítására, de, ha nem vagyunk maximálisan biztos kezű, gyakorlott digipad használók, inkább maradjunk a manuális technikánál. Ma terjed ugyan a digitális tus, de én ragaszkodom a jól bevált manuális tuskihúzáshoz, a fentebb említett problémák kiküszöbölése végett. A tusrajzoló általában úgy dolgozik, hogy a küldött oldalt, vagy az eredeti oldalt használja. Vagy áttetsző pauszpapírt tesz a ceruzarajz felé és úgy rajzolja át, vagy magán a ceruzarajzon dolgozik tussal. A másik lehetőség a beszkennelt ceruzarajz kinyomtatása és alávilágító padon egy felé illesztett papíron való kihúzása. Az alávilágítás lehetővé teszi, hogy teljesen átlátszó legyen a lap, így tökéletesen leutánozható a ceruzás oldal. A jó tusrajzoló lendületes vonalakkal dolgozik, beleviszi a saját stílusát a munkába, de nem változtatja meg az eredeti rajzot, hanem kiegészíti. Persze ő ritka, mint a fehér holló :D.

A következő részben a színezéssel, digipadokkal kerülünk közelebbi ismeretségbe és belecsípünk kicsit a kiadói csapatmunkába.

Egy kis elmélet, II. szakasz: Információszerzés, papírok - védd magad és a rajzodat!

II. szakasz

Információszerzés, papírok - védd magad és a rajzodat!

Kezdjük a legalapvetőbb nehézséggel, mely talán elsőként merülhet fel bennünk a képregényrajzolással való alkotói találkozás során.

Hogyan szerezzünk ismereteket?

Ehhez a részhez először ajánlanék néhány könyvet. Érdemes őket alaposan átlapozni, akár kijegyzetelni, mivel a már gyakorló művészek számára

is nagyon hasznos olvasmányok.

A leghasznosabbak közé tartoznak Scott McCloud képregényelméleti- és technikai munkái:

A képregény felfedezése és A képregény mestersége című kötetek.

A Marvel kiadásában megjelent Marvel Way című egy alap képregényrajzolási útmutató.

Érdemes kézbe venni továbbá:

The Ultimate Guide For Comic Book Artists, Figure Drawing Without A Model, Encyclopedia of Cartooning Techniques.

Ezen könyvek mellett komolyabb érdeklődőknek:

Művészeti anatómia, Az ember művészeti anatómiája, Portréfestészet, Mindenki rajziskolája.

Természetesen ezek mellett számtalan olyan kiadvány, elméleti és gyakorlati útmutató létezik, melyek hasznunkra lehetnek, de kezdetnek ezek a kötetek is elegendőek. Emellett interneten bármiről végtelen mennyiségű információt szerezhetünk, csak keresnünk kell.

Mielőtt nagyban nekilátnánk, nem árt kialakítanunk egy, vagy több stílust magunknak. Vegyünk képregényt, sokat! Olyan stílusút, amit közel érzünk magunkhoz, vagy amiből úgy érezzük, hogy táplálkozhat a képregényes látásmódunk. Bármennyire vigyázunk, óhatatlanul befolyásol minket a kedvenc alkotónk vagy irányzatunk, ami nem baj, de igyekezzünk ezzel ötvözve vagy ezen belül sajátot kialakítani, mert hiába utánozzuk kiválóan a legkiválóbb rajzolókat, belőlük nem kell még egy.

Tegyük fel, akár van már előismeretünk, akár nincs, mi képregényt akarunk rajzolni. Ott állunk a terveinkkel, lelkesedésünkkel, majd egyszer csak rájövünk, nem tudjuk, hogyan lássunk neki. Így ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, a legfontosabb, hogy kiderítsük, mit használjunk a munkához?

Mikor először vettem ceruzát a kezembe képregényalkotási szándékkal, azonnal rájöttem, hogy nem csak a grafikusnak, de a képregényesnek is a jó minőségű rajzkarton az egyik legjobb barátja.

Nem használunk minden esetben annyira színvonalas papírt ehhez a munkához, mint a grafikához, de elengedhetetlen alapkellék a nekünk megfelelő típus megtalálása. Tapasztalataim alapján az egyik legjobb a Bristol 200g-os és 250g-mos művészpapírja. Kiváló ceruzatechnikához, nem „foltosodik”, nem vesz fel túl sok grafitot, könnyen radírozható, jól állja a megpróbáltatásokat, emellett, ha mi húzzuk ki a munkánkat, remek nedvszívó képessége miatt nem kell aggódni, akkor sem, ha nem állunk a tusrajzolói tudományunk csúcsán, mert szinte beszippantja a tust.

Emellett a Pipa ún. műszaki rajzlapja is remek választás, ha kicsit drágának találjuk a Bristolt, vagy csak nem jutunk hozzá - Magyarországon sajnos ritkán kapni -, akkor a Pipa is megfelelő. Magam is sokáig ezzel a rajzpapírra dolgoztam. Tiszta, viszonylag jól radírozható, nem nyeli el a tónusokat, ellenben a tust sem, így erre a munkafázisra kevésbé alkalmas. Ha viszont mégis erre dolgoznánk tussal, javaslom, ne „mártogatós” tustollal, hanem nyeles ecsetel és rajzfilccel, vagy tűfilccel dolgozzunk, így kisebb hibalehetőség. Emellett a csőtollat is használhatjuk rajta, csak vigyázzunk vele, mert könnyen felkarcolja a papírt!

Megemlítem még az ún. képregénypapírokat, melyeket speciálisan erre a célra készítenek. Természetesen kiváló papírokról van szó, hiszen erre találták ki őket, de sajnos nálunk nem lehet kapni egy szálat sem. Így marad a köztes megoldás: más papírt keresni, ld. fentebb, vagy rendelni külföldről, aranyáron. Egy csomag kb. 40-50 lapot tartalmaz, ára általában 16-tól akár 50$-ig is mehet. Ami drágább, sajnos tényleg az a jobb, plusz a szállítási költség, ami nemzetközi szállítás lévén kb. 25-40$. Mondanom se kell, ezt az opciót érthető módon érdemes alaposan átgondolni, mivel igen költséges lehet. A nagyobb kiadóknál ilyen probléma persze fel sem merülhet, mivel saját papírral dolgoznak, saját lógóval és egyéb copyright védelmet szolgáló megoldásokkal. Például a Marvel egy időben fénymásolhatatlan papírra dolgoztatott, bár ez tudomásom szerint már nincs így. Ezeknek a papíroknak előre nyomtatott borderei, határai vannak, fejléc és mindenféle nyalánkság, amiről persze kicsinységem csak álmodozhat :D. Márkában javaslom a Deleter papírokat, árban értékarányosak és viszonylag tűrhető a minőségük. Nem foltosodik, nem karcolódik, a tust jól szívja és radírozható. Emellett a Canson Fanboy papírjai is elérhetők és hasonló képességűek, mint a Deleter márka alá tartozók, ám arra figyeljünk, hogy 11x17inches és ún. Blue Line papírt vegyünk, mert azon a borderek, a képregény határsávjai, a szkenner számára tényleg láthatatlan kékkel vannak előre nyomtatva. Ha rendelünk a legjobb a www.amazon.com-ról, mivel a szállítási költség itt eléggé kedvező. Comic paper néven keressünk, illetve comic layoutcomic cover papírok a címlaphoz készülnek, ha szükségét érezzük, vehetünk egy csomaggal abból is.

De itt:

http://www.bluelinepro.com/Merchant5/merchant.mvc?Screen=SFNT&Store_Code=BL

is szétnézhetünk. Ez az oldal csak képregénypapírokkal foglalkozik. Emlékeim szerint csak az USA területén szállítanak, viszont, ha van ismerős, megrendelhetjük a címére, és ő továbbpostázhatja nekünk.

Ha művész, vagy műszaki papírt veszünk A1-es méretben érdemes vásárolni, gazdaságosabb így, mint A3-masban, tudni illik a képregény oldalak általánosan elfogadott mérete a 11x17 inch = kb. 28x43 cm (de jobb, ha inchben számolunk, főleg ha amerikai képregényről van szó, ugyanis ez a megkövetelt méret). A munkafelületünk 10x15 inch, ezt úgy alakítjuk ki, hogy 1 inchnyi területet minden oldalról lehúzunk, nem vágjuk le (!), csak fogunk egy mérőeszközt, amin van inch, vagy átszámoljuk centibe (1 inch= 2,54 cm), majd 0,5 inchnél mind a négy szélen húzunk egy egyenest és 1 inchnél is. A határokra, vagy borderekre több okból is szükség van. Egyrészt a képregényt kicsinyítik ennek a méretnek több, mint a felére, és a legszélén található 0,5 inch gyakorlatilag a „kifutási” felület. Itt vágják el a digitális utómunkánál az oldalt, ezt a méretet, tehát a maradék 10,5 inchet nyomtatják ki. A rajzolók (ceruza és tus rajzolók egyaránt) ide futtathatják ki a munkájukat, ha valami kilóg, nem kell pont a panel szélénél abbahagyni a rajzolást, nyugodtan ki lehet mászni a szélére, mivel úgyis levágják. Itt viszont figyeljük, hogy amikor teljes oldalt, pl. full background page-t rajzolunk adott panelsor mögé, vagy pin-up page-t, vagy splash page-t (szómagyarázat a cikk végén), akkor a legszélén található 0,5 inchre ne fusson ki a rajz, mert azt úgyis levágják!

Több művészellátóban méretre vágják a papírunkat, ha kérjük. Mivel mi majdnem A3-mas méretben dolgozunk, ezért vagy A1-esből, vagy A2-esből vágják. A3- masból nem lehet, mert az pont egy inchel rövidebb, mint kellene lennie. Ha rendelünk papírt a www.muveszkellekek.hu-t ajánlom. Rengetegféle papírjuk van és szívesen levágják méretre, +5 forint/darab áron, csak előtte telefonon előre szólni kell. Ugyanezt Budapesten a Nagymező utcai művészellátóban szintén kérhetjük, vidéken sajnos nem tudom, hogy működik ez a dolog, bár én is vidéki vagyok, de rendelni szoktam általában vágott papírt nagy tételben. Az így előkészített és határokkal felosztott papírunk legtetejére, egymás mellé, úgy, hogy ne lógjon ki az írás abból a 0,5 inches területből, ami a lap tetején van, az alábbi sorrendben írjuk fel a képregényre vonatkozó adatokat:

Cím/ Title Év/ Year Szám/ Issue Oldalszám/ Page Rajzoló/ Artist

Vagyis:

WE THE PEOPLE 2010. #4 Page 14th Judit

Pl. így, ahogy a felső, kiemelt sorban látható:

A képregényoldal előkészítése a vázlatkészítéssel, a sketcheléssel kezdődik. Először külön lapra nagy vonalakban, majd a képregénylapunkra részletesebben érdemes kidolgozni az egész oldalt, mivel így láthatjuk a legjobban, mi az, ami épp nem jó az eredeti elképzelésünkben. Sajnos néha annyira szűk a határidőm, hogy kapkodnom kell, ennek meg is van az eredménye, hiszen az én technikám messze nem tökéletes (ha az lenne, nyilván már nem is rajzolnék képregényt, mert engem személy szerint a kihívás és fejlődés lehetősége ez irányban (is) vonz), így sokszor kihagyom a külön papírra történő vázlatkészítést, de kezdőknek mindenképp ajánlott a skiccel kezdeni természetesen. Ha valakinek gyakorlottabb a keze és rutinosabban látja át az adott oldalt, nagyjából el tudja képzelni, hogy fog kinézni a munka, ha kész lesz, akkor nem szükséges a vázlattal pepecselni. De ehhez is több éves rutin kell nyilván. Ha a képregénylapunkra rajzolunk vázlatot, akkor először halványan felrajzoljuk pár egyszerű vonal, kör, netán mértani ábra segítségével, mit szeretnénk viszontlátni, majd a megfelelő változtatások után kezdjük el kidolgozni a részelteket. Időt lehet spórolni a tanulmányaink legelején, ha így járunk el, hiszen, amikor nem tudjuk, hová akarunk kilyukadni, akkor kell valami, amire támaszkodhatunk és jelen esetben ez a vázlat. Egy idő után erre nem lesz szükség, ahogy fejlődik a rajzkészségünk. A panelépítkezésről nem kívánok hosszabban szót ejteni, mivel ez oldalanként változik és a fentebb említett szakirodalmi forrásokban bőven találhatunk hasznos útmutatást. A rajzoló itt nyugodtan elengedheti a fantáziáját, nem szükséges folyton a megszokott négyzetes keretekhez ragaszkodni, bátran használhatunk trapézt, kört, bármit, amihez kedvünk van és az oldal is megengedi. Magam szívesen rajzolok teljes, vagy fél oldalas paneleket, melyeken kisebb panelekkel vezetem a cselekményt. Látványos, nagyobb figurát könnyebb is rajzolni, emellett időtakarékos. Csak ne essünk túlzásba! (Úgy, ahogy én szoktam :D).

Mikor rajzolunk érdemes szem előtt tartani, hogy a képregényes ceruzatechnika igen eltérő az alapvető képzőművészeti tónusozási gyakorlatoktól, hiszen itt olyan felületeket kell kialakítani, melyek később, a tusrajz készítése során képesek összefüggő, nagy felületeket alkotni. Ezért aztán rengeteg begyakorolt finom mozdulatot, tónusátmenetet kell sutba vágni és a kemény árnyékolási technikát elsajátítani, amely persze csak gyakorlás során történhet meg. Ez az, ami nekem még bizony nagyon tökéletlenül megy :D, mivel nehéz lerázni a lassan már két évtizedes berögzült szokásokat. A kis finom tónusaim elvesznek a tusrajzoló keze alatt… főleg, ha olyan rosszul járok, hogy egy számítógéppel, digipaddal dolgozó „kolléga” keze alá adják a munkámat. :/ Ezért, ha lehet, igyekezzünk mi elkészíteni a tusrajzot, vagy olyasvalakit választani, akiben megbízunk. A tusrajzoló, az inker, vagy tracer; a ceruzarajzoló, a penciller szeme fénye! Ő az, aki életet lehel a munkánkba, aki testté változtatja az alakokat. Sok penciller maga készíti a tusrajzot is, ha valaki technikailag jó ebben is, így jár a legjobban, anyagiak és a végeredmény tekintetében is, ezért érdemes elsajátítani ezt a technikai részeltet is. Időrabló ugyan, de nézzük csak meg az olyan zseniális képregényrajzolók munkáit, mint Jim Lee, aki gyakran egymaga rajzolja és húzza ki az oldalait, potom 1-2 óra alatt végezve pl. egy címlappal. Egy rajzzal, nos, kb. 6 -10 perc alatt... :D

Jim Lee youtube

Vannak persze egyéb opciók is, ha festeni szeretnénk, akkor akvarellel, vagy akrillal és akvarellpapírra érdemes; ha pl. szénceruzával, vagy pasztellel, netán színes ceruzával dolgoznánk, jó a Bristol, de a por alapú eszközökhöz inkább az Ingres, vagy valami hasonló durvább felületű papírt keressünk. Számtalan kellék és lehetőség áll rendelkezésre. Tény, akinek van valami képzőművészettel kapcsolatos előélete, könnyebben megtalálja a neki megfelelőt technikából és alapanyagból egyaránt. Ha mégis ceruzával dolgoznánk, akkor érdemes valamivel védenünk a rajzunkat, mert a kezünkkel könnyen elmaszatolhatjuk a munkánkat, ha nem figyelünk. Ennek kiküszöbölésére én kesztyűt használok. Egy sima pamutkesztyűnek levágom az ujjait és így meg tudom fogni a ceruzát, viszont a papíromat egész biztos nem maszatolom össze, így a rajz is egyben marad. De ezt is karban kell tartani, mert valamennyit biztosan felvesz majd a papíron lévő grafitból. Mossuk ki, és kész is! Emellett javaslom mindenkinek, aki hosszabb időn át, napi több órát rajzol, hogy védje az izületeit! Még a legjobb génekkel rendelkező rajzolóknak sem árt meg egy csuklószorító, mivel hosszú távon kifizetődő. Öregen sem kell majd fájó kézzel alkotni. Emellett tartsunk pihenőt, minden órában legalább 10 percet. És sportoljunk valamit mindenképp, napi minimum 15-30 perc senkinek nem tesz rosszat, főleg, ha napi 6-10 órát ül egy helyben. Mivel én sikeresen igen pocsék géneket örököltem és még rá is tettem egy-két olyan sporttal, amit nem éppen nekem találtak ki, ezért a csuklóim már nem nagyon bírnak hosszabb megterhelést, úgyhogy kímélem őket, ahogy csak bírom. Lehet izületi problémákra hatásos krémeket (Voltaren, Fastumgél) és hasonlókat használni. Valamelyest enyhítik a fájdalmat. Az ínhüvelygyulladással vigyázzunk, a nagy megerőltetéstől - ha nem pihenünk, és nem figyelünk magunkra - könnyen kialakulhat. És, ha egyszer kialakult, utána random mód vissza is tér. Amikor szúr, éget és fáj az ujjperc, és/vagy a kézfej az lehet egy kis fáradtság, de kezdődő gyulladás is. Akkor álljunk le pár napra mindennel, pihentessük a kezet, kenjük be, borogassuk, tegyünk rá kötést, hogy stabilan tartsuk, különben tovább tart a gyulladás és következményei is lehetnek.

A következőkben folytatjuk az eszközök tárgyalását, következzenek a rajzoláshoz és utómunkához szükséges eszközök.