És elĂ©rkeztĂĽnk az idei utolsĂł blogbejegyzĂ©shez, ami stĂlusosan igazodik a tavaly ilyentájt elĹ‘ször bejegyzett szösszenethez.
ĂŤme a 2010-es KĂ©pregĂ©nyválogatott kĂ©peslapjának egy darabkája: a lopĂłs krampuszlány lebukása. Ne várjatok semmi magasztosat, mert szĂntiszta hĂĽlyesĂ©grĹ‘l van itt szĂł, Ăşgy jĂł kĂ©pregĂ©nyes mĂłdon.
Amikor megĂ©rkezett a felkĂ©rĂ©s elĹ‘ször valami aranyos figurán gondolkoztam, de az a helyzet, hogy elĂ©ggĂ© furán vette volna ki magát egy ilyen dolog pont tĹ‘lem. (Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy tisztázzam: se perverz nem vagyok, se semmi hasonlĂł elfajulásom nincs, egyszerűen a csak azt a stĂlusomat használom többnyire, ami gazdaságilag megĂ©ri, Ăgy nyilván mainstream csinibabákat/dögös fickĂłkat kell legtöbbször rajzolnom, Ă©s persze, hogy ez megy a legkönnyebben ma már :D). EzĂ©rt vĂ©gĂĽl egy krampuszlány lett belĹ‘le, aki ijedten konstatálja, hogy miközben megprĂłbál lelĂ©celni a TĂ©lapĂł puttonyával, paparazzo fotĂł kĂ©szĂĽl rĂłla :DDD
Ennyit 2010-re, remélem szakmai szempontból legalább ennyire jó, ha nem jobb lesz a 2011 is. Jövőre egy- két meglepetéssel érkezem, a most elkezdett projektjeimmel kapcsolatban.
KĂvánjatok nekem sok szerencsĂ©t jövĹ‘re Ă©n pedig a lopkodĂłs krampuszlánnyal egyetemben boldog ĂĽnnepeket kĂvánok!
És az önálló képeslap változat: